A hívás

*Harry szemszöge*

 A tegnapi koncert után odajött hozzánk négy lány. Ketten idősebbek voltak, olyan 17-18 év körüliek, a másik két lányt 15-nek néztem. Louis állítása szerint teljesen belehabarodott az egyik idősebb lányba. Hosszú, sötétbarna vagy fekete haja van, szikrázó kék szemeit kiemeli a sötét festés és a halvány bőrszíne. Tagadhatatlan, hogy nagyon szép lány, de azért szerintem kicsit durva, hogy ennyire hamar beleszeretett. Hisz egyszer látta, és akkor sem beszéltek egymással egy szót sem. Na, mindegy. Azért megpróbálok neki segíteni. Kapóra jött, hogy a lány barátnője írt nekem Twitteren. Ő is ugyan azon van, mint én. Azt akarja elérni, hogy a barátnője összejöjjön az én drága haverommal. Megadta a számát, hogy hívjam fel. Gondoltam, nem veszíthetek semmit, megpróbálom. Elmentem sétálni, hogy ne legyen olyan nagy a nyüzsgés körülöttem. Amikor egy nyugis helyre értem, beírtam a Hayley által megadott számot és tárcsáztam.

Kicsengett, ami jó jelnek bizonyult. Hamarosan felvették és egy kedves hang szólt bele.
- Jade Clark?- kérdeztem.
- Igen.- felelt.
- Szia, Harry Styles vagyok. Azért zavarlak, mert szeretnék találkozni veled. Nagyon fontos dologról kellene beszélnünk. Nem igazán telefon téma.- magyarázkodtam.
- Hát, ha nagyon muszáj. Oké, benne vagyok. Mikor, hol?- érdeklődött. Lediktáltam neki az egyik kedvenc kávézóm címét és egy ma délutáni időpontot, majd mikor végleg beleegyezett, megköszöntem, hogy időt szán rám, majd elköszöntem tőle és letettem. Nagyon örültem, hogy hajlandó egyáltalán beszélni velem. Bár nem volt túl lelkes. Mindegy, a lényeg a lényeg, eljön velem. Írtam Hayley-nek, hogy belement a találkozásba. Azt mondta, hogy jó jel, mert Jade nem igazán találkozós típus. Hazamentem, ahol a nappaliban a négy legjobb barátom ökörködött éppen.
- Hol voltál, haver?- érdeklődött Louis.
- A szívszerelmeddel beszéltem telefonon.- közöltem, mire hülyén nézett rám. - A csaj a tegnapi koncertről.- világosítottam fel.
- Komolyan? De, hogy? És mi van egyáltalán?- dadogott össze-vissza. Elmagyaráztam neki mindent. A sztori végére mintha kicsit elpirult volna. Nem láttam ilyennek Eleanor óta. Nagyon remélem, hogy összejönnek. Igazán szép pár lennének. Ha már a pároknál járunk, megkérdeztem Hayley-t, hogy van-e barátja. Nem akarom, hogy a kettőnk dolga szigorúan csak arról szóljon, hogy a legjobb barátainkat összehozzuk. Gyönyörű és aranyos lány. Azt válaszolta, hogy ez bonyolult, mire én megkértem, hogy fejtse ki, így elmesélte, hogy milyen a barátja. Egy igazi pöcs! Ez a lány jobbat érdemel. Mellettem lenne a helye.

*Hayley szemszöge*

Azt hittem, hogy Jade ordítani fog, amiért megadtam Harry-nek a számát, de nem tette, csak megkérdezte, hogy én voltam-e. Igazából Harry nagyon aranyos srác. Vicces, de tudja, hogy hol a határ. Ha nem lenne James... Várjunk csak! Kijátszom James-t. Ehhez mondjuk kell Jade segítsége is, de megteszem. Azt hiszem, egyre jobban tetszik nekem Harry. Hívom Jade-t, hogy ismertessem a tervemet.
- Mondd!- "köszöntött" a megszokott módon.
- Segítség kéne!- mondtam, kicsit kínosan mosolyogva. Annyi mindenben kellet már segítenie nekem, hogy ha számolnám, már rég meguntam volna.
- Hallgatlak!- mondta. Úgy sejtem, hogy éppen a haját vasalja. Akkor szokott ilyen egyszavas mondatokkal élni.
- Tetszik nekem Harry és ki akarom játszani James-t, hogy egy kicsit vele lehessek.- árultam el.

- Nehéz lesz, de segítek. Azt mondjuk, hogy velem jössz moziba.- ajánlotta. Tökéletes tervnek bizonyult.

De most leteszlek, mert mennem kell. Szia.- ezzel tényleg letette. 

*Jade szemszöge*

 

 Amint odaértem a kávézóba, megpillantottam Harry göndör fürtjeit. Odasétáltam az asztalhoz, ő pedig felpillantott rám. Felállt és két puszival köszöntött.
- Nagyon örülök, hogy eljöttél. Tényleg fontos nekem ez a dolog!- mosolyodott el.
- Ugyan, szóra sem érdemes.- mosolyogtam vissza.
- Kérsz valamit esetleg?- érdeklődött. Ez tök aranyos gesztus volt. Volt olyan srác, aki velem hívatta meg magát, mert tudja, hogy jól állunk anyagilag.
- Egy jeges kávét elfogadok. Köszönöm.- mondtam. A pincérnő odajött és Harry rendelt.
- Szóval, nem tudom, hogy Hayley mondta-e, de tegnap este hallott valamit.- kezdte.
- Igen, említett valamit.- bólogattam.
- Szóval Louis...- és itt abbahagyta, mert megállt mellettünk a pincérnő a jegeskávémmal.- Köszönjük. Tehát, mit mondasz?- érdeklődött.
-Azt, hogy nem látok sok esélyt. Nem ismerem őt. Egyszer találkoztunk tegnap este. És nem hiszem, hogy működne köztünk.- húztam el szomorúan a számat.
- Miért mondod, hogy nem működne?- kérdezte. Sóhajtottam egyet és elmondtam ugyanazokat az indokokat, mint Hayley-nek.
- Tévedsz, de nem akarok nyomulósnak tűnni. Akkor ez a végszavad?- kérdezte szomorúan.
- Nem, igen. Vagyis, nem tudom.- túrtam a hajamba. - De beszéljünk inkább rólatok. Mi van köztetek Hayley-vel?- mosolyodtam el.
- Kedvelem őt. Aranyos lány.- magyarázkodott, kicsit elpirulva.
- Ő is kedvel téged.- árultam el.
- Tényleg?- kerekedtek ki a szemei.
- Persze. Tök jó lenne, ha találkoznátok valamikor. Mert van egy tökéletes fedősztorim a pasija ellen.- avattam be.
- Benne vagyok.- nyújtotta a kezét, én pedig megráztam. Felálltunk, Harry fizetett és elhagytuk a kávézót.
- Hazavigyelek?- érdeklődött. Ez kapóra jött, nem volt sok kedvem gyalogolni.
- Megtennéd?- kérdeztem angyalian mosolyogva. Bólogatott, majd beszálltunk a kocsijába és hazafuvarozott. A házunk előtt megállt.
- Hűha, szép nagy házatok van.- ámult.
- Hát, anyagilag egész jól állunk. Nevelőapámnak jól menő cége van.- meséltem.
- Értem. Ezt pedig tedd el!- kacsintott és a kezembe nyomott egy kis papírt. Kaptam két arcra puszit, búcsúzásképp és kiszálltam. Intettem neki, majd elindultam befelé. Megnéztem a papírt, a homlokomra csaptam és hitetlenül felnevettem. Louis telefonszáma. Bementem az ajtón, lerúgtam a cipőmet az előtérben és beljebb mentem. Bátyám a kanapén terpeszkedett. Rögtön kiszúrta a kezemben lévő papírt.
- Becsávóztál, húgi?- röhögött, mire oldalba böktem.
- Nem. De neked mi közöd lenne hozzá?- kérdeztem játékosan.
- Csak jó lenne tudni, hogy kinek a seggét rúgom szét, ha megbánt.- ölelt szorosan magához. Elnevettem magam és bementem a szobámba. Levágtam magam az ágyra és a kis papírt bámultam. Miért is ne? Elővettem a telefonomat és beírtam a számot, majd hívtam. Kicsengett, majd felvették. A hangjáról azonnal felismertem.
- Öhm, szia, Louis. Jade Clark vagyok.- kezdtem. Tudta, hogy ki vagyok. Szóval Harry elmesél mindent velem kapcsolatban, amit tud.

Az első találkozás

*Jade szemszöge*

A szobámban gitároztam, amikor valami kopogás zavart meg. Már megint mit akarhatnak?
- Gyere. - nyögtem be egyhangúan. Anyám lépett be az ajtón, a tipikus "akarok tőled valami" arckifejezésével.
- Kicsim, ugye tudod, hogy ma el kell vinned Amber-t a koncertre?- emlékeztetett. Ja, persze, a "hűdenagyonmenő" tinibálvány, a One Direction koncertjére. Nem vagyok előítéletes, csak nem ez a zene a stílusom. Talán két számukat ha hallottam, suliba menet, anyu kocsijában, amikor a rádiót kapcsolgattam. Nem rossz előadók, a hangjuk is teljesen oké, csak nem az én műfajom. Amber viszont odáig van értük, ami nem meglepő, hisz híres zenekarról beszélünk. A húgom velem és a bátyámmal, Danny-vel ellentétben nagyon felszínes, látszik, hogy csak a féltestvérünk. Ő a nevelőapánk, Greg Simons lánya. Greg jó ember, boldoggá teszi anyut és úgy nevel, mintha mi is a gyerekei lennénk. Tulajdonképpen 3 éves korom óta vele élünk, amióta apu elhagyott minket. Azóta egyszer jött el hozzánk, amikor 14 voltam, pontosan 4 éve. Akkor összeveszett Greg-el, aki állítása szerint ellopta a családját, majd a 10 éves Amber-t hordta le mindennek. Ezután Danny kirakta a házból. Azóta nem láttuk, de nem is hiányzik. Annyi apaság van benne, mint egy krumpliban.
- Persze, hogy tudom. Már alig várom.- tettettem lelkesedést.
- Ne légy ilyen! Te is szerettél ennyire egy popzenekart.- a kijelentésére elfintorodtam. Sohasem szerettem a popzenét.
- Nem, én nem. Egyéb kérés?- érdeklődtem.
- Légy kedves Amber-el és a barátnőjével. Legalább ma este. Hagy legyen egy tökéletes napjuk!- mosolygott.  Csak morogtam valamit és a gitáromra összpontosítottam, jelezve, hogy vége a beszélgetésnek. Hát igen, nem vagyok egy barátkozós típus. Ezt a tényt az is alátámasztja, hogy egyetlen barátnőm van, Hayley Jones. Körülbelül azóta vagyunk legjobb barátnők, hogy Greg-hez költöztünk. Hayley apja Greg-nek az üzlettársa. Anyu együtt jár aerobikra az anyukájával és mi pedig szinte az összes szabadidőnket együtt töltjük. Ezért is kértem meg, hogy jöjjön el velem ma a koncertre. Legalább nekem is lesz társaságom. Elmosolyodtam, amikor eszembe jutott az arckifejezése, mikor megmutattam neki a koncertjegyeket. Na meg amikor közöltem vele, hogy ő is jön. A telefonom erősödő hangerőn kezdte játszani az Asking Alexandria Reckless and Relentless című számát, amiből tudtam, hogy ő keres.
- Mit kell felvenni egy ilyen koncertre?- kérdezte köszönés nélkül, vagy inkább ahelyett.
- Fogalmam sincs, megkérdezem a húgomat.- mondtam, majd elemeltem a fülemtől a telefont.- AMBER!- ordítottam. Néhány perc múlva megjelent az ajtómban.
- Tessék?- dugta be a fejét.
- Mit vegyünk fel a koncertre?- húztam el kínosan a számat.
- Te és Hayley?- kérdezte, mire bólogatni kezdtem.- Farmer, tornacipő, valami normális felső és kész, ennyi.- mosolygott rám. Mi ketten ég és föld vagyunk, de nagyon szeretjük egymást. Bárki ellen kiállok, ha a testvéreimről van szó.
- Kösz, húgi.- mosolyodtam el, ő pedig egy "szóra sem érdemes" intés után elhagyta a szobámat. Leadtam az újonnan szerzett infót Hayleynek, majd letettük a telefont. Kíváncsi lennék azért, hogy James, Hayley barátja mit szól ehhez az egészhez. Eléggé birtokló típus. Nem is értem, hogy miért vannak együtt egyáltalán. Hayley tipikusan az a lány, akinek kell tér, mert csak szabadon érzi jól magát. James-t pedig egy fojtónyakörvhöz tudnám hasonlítani. Amint Hayley egy kicsivel tovább megy, szorít rajta egy nagyot. Ráadásul Hayley szülei utálják James-t, mert nagyképű és bunkó, ráadásul rossz híre van a lányokkal kapcsolatban.Állítólag kihasználja őket, meg eléggé erőszakos is. Hayley is hallott ezekről, talán ezért nem meri otthagyni. Pedig én felajánlottam neki, hogy pofán verem, ha szeretné. Eljött az ideje annak is, hogy készülődjek, szóval elmentem letusolni, fogat mostam, kivasaltam az amúgy is egyenes hajam, felvettem a kedvenc koptatott farmeremet, egy fekete-kék denevérszárnyas felsőt és a hosszú szárú fekete Converse csukámat. Feltettem a megszokott ceruza-spirál-tus sminkemet és kész is voltam. Amber is  elkészült, úgyhogy elköszöntünk anyutól, majd kocsiba ültünk és elindultunk. Először az egy utcával lentebb lakó Hayley-t vettük fel, majd Amber barátnőjét és mehettünk is a csarnokhoz. Kint leparkoltunk és beálltunk a még nem túl hosszú sorba. Egy kétajtós szekrény elvette a jegyünket és jó szórakozást kívánva beengedett minket. A két csaj már teljesen bezsongott, mi pedig nyugisan beszélgettünk Hailey-vel. Hamarosan kialudtak a fények és egy videó kezdődött el a projektoron. Amber mondta, hogy így kezdődnek a koncertek. Hát oké. Az utolsó képkocka után elkezdődött egy alapzene és Harry lépett elő, utána Zayn, Louis, Liam végül pedig Niall. Felismerem őket, húgom szobája One Direction poszterekkel van kitapétázva.
- Hallod, Harry tök helyes.- pirult el egy kicsit Hayley.
- Szerintem is, meg Louis is, meg Zayn, Liam és Niall is. Tényleg aranyos srácok.- mosolyogtam.
- Melyiket vinnéd?- bökött oldalba.
- Egyiket sem.- közöltem határozottan. A koncert hátralévő részében inkább a zenét figyeltem. Azt hiszem kölcsön kérem majd húgom albumjait. Egészen megtetszett a zenéjük. A koncert végén a lányok oda akartak menni fotózkodni, ami össze is jött nekik. A három lány odaállt hozzájuk, én pedig fényképeztem. Tök jól sikerült kép lett. Sejtem, hogy húgomnak ez lesz a profilképe. Megköszöntük a képet, majd elindultam kifelé, a két lány utánam, utánuk pedig Hayley.
- Amber, mostantól ha One Direction-t akarsz hallgatni, gyere át a szobámba.- mondtam mosolyogva. Erre a húgom a nyakamba ugrott a parkolóban és azt mondta, hogy büszke rá, hogy a nővére vagyok. Ez egy bizonyos szinten aranyos volt. Beszálltunk a kocsiba, hazavittük Amber barátnőjét, majd hazamentünk, ugyanis Hayley nálunk alszik ma. Amikor leparkoltunk, mondta Hayley, hogy valamit el kell mondania, négyszemközt. A szobámba felérve el is mondta.
- Ugye leghátul jöttem és láttam, hogy Louis odahajol Harry-hez és azt mondta, hogy gyönyörű vagy és azt hiszi, beléd zúgott.- sutyorgott.
- Ez badarság, Hayley. Biztos, hogy félrehallottad, vagy nem rám értette.- mentegetőztem.
- Igen? Hány fekete hajú, kék szemű lányt láttál fekete Converse csukában, két kiscsajjal ?- fonta össze maga előtt a karjait. Igaz. Nem sok olyan lány volt ott, mint mi, Hayley-vel.
- Jó, tegyük fel, hogy tetszem neki. De nem is ismer, sőt, valószínű, hogy soha többé nem találkozunk. London hatalmas város.- adtam az észérveket.- És amúgy sem akarok valami tinisztárral járni.- vágtam oda a végére.
- Nem tini. 21 éves.- javított ki.
- Jó, akkor csak sztárral nem akarok járni.- húztam a számat.
- Miért nem?- kérdezte.
- Mert a sztárok elfoglalt emberek. Nem lenne ideje rám sohasem. Ráadásul nincs kedvem halálos fenyegetéseket olvasgatni a Twitteren sem. Plusz arra sincs szükségem, hogy mondjuk ha járnánk és elmennénk együtt valahová, akkor megrohamozzák a rajongók.- példálóztam.
- A szerelem nagyobb hatalom mint a hírnév.- mondta bölcsen, bebandzsítva, mire elnevettem magam.
- Csak, hogy én nem vagyok szerelmes belé.- jelentettem be.
- Jó, mindegy te szívtipró. Menjünk aludni. Hosszú volt ez a nap.- ajánlotta. Levágtuk magunkat az ágyra és néhány perc múlva el is aludtunk mindketten.