Az első találkozás

*Jade szemszöge*

A szobámban gitároztam, amikor valami kopogás zavart meg. Már megint mit akarhatnak?
- Gyere. - nyögtem be egyhangúan. Anyám lépett be az ajtón, a tipikus "akarok tőled valami" arckifejezésével.
- Kicsim, ugye tudod, hogy ma el kell vinned Amber-t a koncertre?- emlékeztetett. Ja, persze, a "hűdenagyonmenő" tinibálvány, a One Direction koncertjére. Nem vagyok előítéletes, csak nem ez a zene a stílusom. Talán két számukat ha hallottam, suliba menet, anyu kocsijában, amikor a rádiót kapcsolgattam. Nem rossz előadók, a hangjuk is teljesen oké, csak nem az én műfajom. Amber viszont odáig van értük, ami nem meglepő, hisz híres zenekarról beszélünk. A húgom velem és a bátyámmal, Danny-vel ellentétben nagyon felszínes, látszik, hogy csak a féltestvérünk. Ő a nevelőapánk, Greg Simons lánya. Greg jó ember, boldoggá teszi anyut és úgy nevel, mintha mi is a gyerekei lennénk. Tulajdonképpen 3 éves korom óta vele élünk, amióta apu elhagyott minket. Azóta egyszer jött el hozzánk, amikor 14 voltam, pontosan 4 éve. Akkor összeveszett Greg-el, aki állítása szerint ellopta a családját, majd a 10 éves Amber-t hordta le mindennek. Ezután Danny kirakta a házból. Azóta nem láttuk, de nem is hiányzik. Annyi apaság van benne, mint egy krumpliban.
- Persze, hogy tudom. Már alig várom.- tettettem lelkesedést.
- Ne légy ilyen! Te is szerettél ennyire egy popzenekart.- a kijelentésére elfintorodtam. Sohasem szerettem a popzenét.
- Nem, én nem. Egyéb kérés?- érdeklődtem.
- Légy kedves Amber-el és a barátnőjével. Legalább ma este. Hagy legyen egy tökéletes napjuk!- mosolygott.  Csak morogtam valamit és a gitáromra összpontosítottam, jelezve, hogy vége a beszélgetésnek. Hát igen, nem vagyok egy barátkozós típus. Ezt a tényt az is alátámasztja, hogy egyetlen barátnőm van, Hayley Jones. Körülbelül azóta vagyunk legjobb barátnők, hogy Greg-hez költöztünk. Hayley apja Greg-nek az üzlettársa. Anyu együtt jár aerobikra az anyukájával és mi pedig szinte az összes szabadidőnket együtt töltjük. Ezért is kértem meg, hogy jöjjön el velem ma a koncertre. Legalább nekem is lesz társaságom. Elmosolyodtam, amikor eszembe jutott az arckifejezése, mikor megmutattam neki a koncertjegyeket. Na meg amikor közöltem vele, hogy ő is jön. A telefonom erősödő hangerőn kezdte játszani az Asking Alexandria Reckless and Relentless című számát, amiből tudtam, hogy ő keres.
- Mit kell felvenni egy ilyen koncertre?- kérdezte köszönés nélkül, vagy inkább ahelyett.
- Fogalmam sincs, megkérdezem a húgomat.- mondtam, majd elemeltem a fülemtől a telefont.- AMBER!- ordítottam. Néhány perc múlva megjelent az ajtómban.
- Tessék?- dugta be a fejét.
- Mit vegyünk fel a koncertre?- húztam el kínosan a számat.
- Te és Hayley?- kérdezte, mire bólogatni kezdtem.- Farmer, tornacipő, valami normális felső és kész, ennyi.- mosolygott rám. Mi ketten ég és föld vagyunk, de nagyon szeretjük egymást. Bárki ellen kiállok, ha a testvéreimről van szó.
- Kösz, húgi.- mosolyodtam el, ő pedig egy "szóra sem érdemes" intés után elhagyta a szobámat. Leadtam az újonnan szerzett infót Hayleynek, majd letettük a telefont. Kíváncsi lennék azért, hogy James, Hayley barátja mit szól ehhez az egészhez. Eléggé birtokló típus. Nem is értem, hogy miért vannak együtt egyáltalán. Hayley tipikusan az a lány, akinek kell tér, mert csak szabadon érzi jól magát. James-t pedig egy fojtónyakörvhöz tudnám hasonlítani. Amint Hayley egy kicsivel tovább megy, szorít rajta egy nagyot. Ráadásul Hayley szülei utálják James-t, mert nagyképű és bunkó, ráadásul rossz híre van a lányokkal kapcsolatban.Állítólag kihasználja őket, meg eléggé erőszakos is. Hayley is hallott ezekről, talán ezért nem meri otthagyni. Pedig én felajánlottam neki, hogy pofán verem, ha szeretné. Eljött az ideje annak is, hogy készülődjek, szóval elmentem letusolni, fogat mostam, kivasaltam az amúgy is egyenes hajam, felvettem a kedvenc koptatott farmeremet, egy fekete-kék denevérszárnyas felsőt és a hosszú szárú fekete Converse csukámat. Feltettem a megszokott ceruza-spirál-tus sminkemet és kész is voltam. Amber is  elkészült, úgyhogy elköszöntünk anyutól, majd kocsiba ültünk és elindultunk. Először az egy utcával lentebb lakó Hayley-t vettük fel, majd Amber barátnőjét és mehettünk is a csarnokhoz. Kint leparkoltunk és beálltunk a még nem túl hosszú sorba. Egy kétajtós szekrény elvette a jegyünket és jó szórakozást kívánva beengedett minket. A két csaj már teljesen bezsongott, mi pedig nyugisan beszélgettünk Hailey-vel. Hamarosan kialudtak a fények és egy videó kezdődött el a projektoron. Amber mondta, hogy így kezdődnek a koncertek. Hát oké. Az utolsó képkocka után elkezdődött egy alapzene és Harry lépett elő, utána Zayn, Louis, Liam végül pedig Niall. Felismerem őket, húgom szobája One Direction poszterekkel van kitapétázva.
- Hallod, Harry tök helyes.- pirult el egy kicsit Hayley.
- Szerintem is, meg Louis is, meg Zayn, Liam és Niall is. Tényleg aranyos srácok.- mosolyogtam.
- Melyiket vinnéd?- bökött oldalba.
- Egyiket sem.- közöltem határozottan. A koncert hátralévő részében inkább a zenét figyeltem. Azt hiszem kölcsön kérem majd húgom albumjait. Egészen megtetszett a zenéjük. A koncert végén a lányok oda akartak menni fotózkodni, ami össze is jött nekik. A három lány odaállt hozzájuk, én pedig fényképeztem. Tök jól sikerült kép lett. Sejtem, hogy húgomnak ez lesz a profilképe. Megköszöntük a képet, majd elindultam kifelé, a két lány utánam, utánuk pedig Hayley.
- Amber, mostantól ha One Direction-t akarsz hallgatni, gyere át a szobámba.- mondtam mosolyogva. Erre a húgom a nyakamba ugrott a parkolóban és azt mondta, hogy büszke rá, hogy a nővére vagyok. Ez egy bizonyos szinten aranyos volt. Beszálltunk a kocsiba, hazavittük Amber barátnőjét, majd hazamentünk, ugyanis Hayley nálunk alszik ma. Amikor leparkoltunk, mondta Hayley, hogy valamit el kell mondania, négyszemközt. A szobámba felérve el is mondta.
- Ugye leghátul jöttem és láttam, hogy Louis odahajol Harry-hez és azt mondta, hogy gyönyörű vagy és azt hiszi, beléd zúgott.- sutyorgott.
- Ez badarság, Hayley. Biztos, hogy félrehallottad, vagy nem rám értette.- mentegetőztem.
- Igen? Hány fekete hajú, kék szemű lányt láttál fekete Converse csukában, két kiscsajjal ?- fonta össze maga előtt a karjait. Igaz. Nem sok olyan lány volt ott, mint mi, Hayley-vel.
- Jó, tegyük fel, hogy tetszem neki. De nem is ismer, sőt, valószínű, hogy soha többé nem találkozunk. London hatalmas város.- adtam az észérveket.- És amúgy sem akarok valami tinisztárral járni.- vágtam oda a végére.
- Nem tini. 21 éves.- javított ki.
- Jó, akkor csak sztárral nem akarok járni.- húztam a számat.
- Miért nem?- kérdezte.
- Mert a sztárok elfoglalt emberek. Nem lenne ideje rám sohasem. Ráadásul nincs kedvem halálos fenyegetéseket olvasgatni a Twitteren sem. Plusz arra sincs szükségem, hogy mondjuk ha járnánk és elmennénk együtt valahová, akkor megrohamozzák a rajongók.- példálóztam.
- A szerelem nagyobb hatalom mint a hírnév.- mondta bölcsen, bebandzsítva, mire elnevettem magam.
- Csak, hogy én nem vagyok szerelmes belé.- jelentettem be.
- Jó, mindegy te szívtipró. Menjünk aludni. Hosszú volt ez a nap.- ajánlotta. Levágtuk magunkat az ágyra és néhány perc múlva el is aludtunk mindketten.