Félreértés

*Jade szemszöge*
Harry és Hayley végül meggyőztek és beszéltem Louis-al. Valójában már egy hete minden este órákat beszélünk telefonon, vagy valamilyen módon és találkozgatunk is. Annyira aranyos. Talán most először, de úgy érzem, hogy szerelmes leszek. Amióta ennyire sokat foglalkozom vele, minden járókelő srácban őt keresem, felfigyelek azokra a kifejezésekre, amiket ő használ. Ilyet még sosem éreztem, de őszintén tetszik. Ami Hayley-t illeti, az unokatesója, Emily Young hozzájuk költözött. Ez jó, mert imádja a csajt és én is nagyon kedvelem. Mostantól hármasban fogunk lógni suliban is, mivel ő is az osztálytársunk lett. Harry téren is jól alakulnak dolgai. Amikor "velem volt moziban" akkor igazából Harry-vel mentek kocsikázni. Egyszer megálltak az út szélén egy elhagyatott helyen és...HARRY MEGCSÓKOLTA! Azóta folyton James elől bujkálnak. Ha nem egy idegbeteg állatról beszélnénk, még vicces is lenne a sztori. Én pedig azonnal készülődök, mert a suli miatt nyúzottan nézek ki és hamarosan találkozom Louis-al.

*Louis szemszöge*
Itt ácsorogtam a kávézó előtt, amikor elpillantottam az egyik irányba és rögtön mosolyra húzódott a szám. Megpillantottam a gyönyörű lányt, aki nagy valószínűséggel a barátnőm lesz. Stílusához mérten volt most is felöltözve. Fekete nadrág, fehér tornacipő és egy Converse felső. Ő az, akinek teljesen jól áll ez a stílus. A szívem duplán ver, ha meglátom az erős festésből kiragyogó kék szemeit.Most is ez történt. Lágy hangja rántott vissza a csodálkozásomból, mikor megszólított.
- Szia.- mosolyodtam el zavaromban.- Gyere!- mondtam és behúztam magam után a kávézóba. Fürkészte az itallapot, hogy mit kérjen. Én már rég döntöttem, de megvártam őt is.
- Azt hiszem, ezt kérem.- bökött az egyik furcsa nevű turmixra az itallapon.
- Rendben.- feleltem, majd leadtam a rendelést.
- Köszönöm.- nyomott az arcomra egy puszit.
- Hm, Harry is kapott egy ilyet, amikor meghívott?- nevettem.
- Nem, ez csak a kiváltságosoknak jár.- vágott mű durcás fejet. Mélyen a szemébe néztem és úgy éreztem, hogy muszáj megcsókolnom, de nem tettem, nem volt szabad. Nem tudom, mit szólt volna hozzá, ráadásul rengetegen megláthattak volna. Nem mintha szégyellném őt, vagy valami ilyesmi, csak nem akarom semminek sem kitenni. A pincérnő letette elénk a két műanyag poharat, én fizettem, majd elhagytuk a kávézót. A parkba indultunk egy sétára.

*Jade szemszöge*
A parkban sétálgattunk, amikor egy lány megállított minket. Én készségesen megálltam Louis mellett. Félve megszólította őt a lány, hogy kérhet-e egy képet.
- Bocs, most nincs időm, sajnálom.- mondta és ezzel indult is tovább. Szomorúnak tűnt a lány.
- Várj itt egy pillanatot!- kértem meg a lányt, majd Louis után futottam. - Na gyere csak vissza!- szóltam rá.
- Mi, miért?- érdeklődött normális hangsúllyal.- Nincs időm.- mondta.
- De igenis van időd, Louis és megcsinálod vele a képet!- utasítottam.
- Nem!- vágta rá.
- De igen! A kedvemért...- mosolyodtam el.
- Na jó. - sóhajtott egyet, majd visszamentünk a lányhoz. Én megcsináltam nekik a képet, majd a lány megköszönte, mindkettőnknek és tovább sétált. A kicsit késői időpont miatt már szinte senki sem volt a parkban.
- Ez mire volt jó?- kérdezte, mire elmosolyodtam a még ki nem mondott válaszomon.
- Nem akarom, hogy miattam tűnj pöcsnek a rajongók előtt.- feleltem.
- Szóval most pöcs voltam?- húzta fel a szemöldökét.
- Majdnem.- nevettem, majd olyat tettem, amire nem számítottam. Hirtelen megcsókoltam. - De én nem hagytam, hogy az légy.
- Köszönöm.- suttogta, majd magához húzott és még egyszer megcsókolt. Istenem, azok a puha ajkak és az az édes csók. Ujjainkat összekulcsolta és futni kezdett, engem is futásra kényszerítve. Nem kérdeztem semmit, csak követtem. Meg sem állt egy hatalmas házig.
- Gyere, a srácok nincsenek itthon.- mondta, majd sietősen benyomkodta a kapu kódját. Zúgott, jelezve, hogy elfogadta a kódot, majd kinyílt. Beszaladtunk. Előkapta a kulcsát és kinyitotta az ajtót.
- Louis...-kezdtem, de félbeszakított.
- Nem akartam, hogy meglássanak. Itt tuti, hogy nem fognak.. mosolygott, majd ajkait újra enyémekre tapasztotta. Elbotladoztunk a kanapéig. Szorosan magához ölelt, majd hanyatt feküdt, rántva magával engem is. Rajta feküdtem, miközben nyelveink küzdöttek egymással, amikor nyílt az ajtó. Sietősen megtörtük a csókot és mindketten odakaptuk a tekintetünket. Harry állt az ajtóban, kicsit kínosan meredt maga elé, mivel megszakította a nagy pillanatunkat.
- Szia, Harry.- köszöntem égővörös fejjel.
- Szia, Jade.- mondta kínosan mosolyogva. - Akkor én most...- mutogatott hülyén az ajtóra.
- Nem, dehogy. Te most itt maradsz velünk, nehogy túl messzire menjünk.- magyarázta Louis. Ez egy nagyon jó ötlet volt. Beszélgetni kezdtünk, közben mindenki feloldódott az előző kínos szitu után.  Nemsokkal később Louis elkísért haza. Az út felénél járhattunk, amikor megrezzent a telefonom. Sms volt, a bátyámtól.
"Hol vagy már, életem? <3" A megszokott írásmódja felém. Általában ilyen furán becézgetjük egymást. Louis nagyot nézett.
- Most mi van?- kérdezte.
- Mi lenne?- értetlenkedtem.
- Egyszerre kettőnket szédítesz?- emelte fel a hangját.
- Te miről beszélsz?- vontam fel fél szemöldökömet.
- Bocs, nem vagyok hajlandó versengeni.- ezzel megfogta magát és otthagyott a fenébe. Vajon mi ütött bele? Csak a szöveget látta és már is azt feltételezi, hogy van más is. Csodás. Akkor erről ennyit. Mire a kapuba értem, már a sírás fojtogatott. Bevillantak a képek, ahogy megcsókolt, a mosolya, a gyönyörű kék szempár. Akarom őt, azt, hogy az enyém legyen! Dühösen rohantam fel a szobámba, bevágtam magam mögött a fürdőm ajtaját, levettem magamról a ruháimat és beálltam a forró víz alá. Megpróbáltam lemosni magamról a fájdalmat. Egy kósza könnycsepp vegyült bele az arcomon végigfolyó víztömegbe. Elzártam a vizet, a törölközőmet nedves testem köré csavartam és kisétáltam a fürdőből. Felkaptam a pizsimet és ágyba bújtam. Elegem volt ebből a napból. Már majdnem elaludtam, amikor csörögni kezdett a telefonom. Felvettem, de bár ne tettem volna. Louis hívott.Harry elmondta neki, hogy Danny a bátyám. Elkezdett sajnálkozni. De egyáltalán nem érdekelt. Lecsaptam a telefont. Nem voltam kíváncsi erre. Nem bízott meg bennem és kész. Semmi értelme nincs ennek az egésznek, ha nincs meg a bizalom. Végül sikerült elaludnom, szerencsére.

*Másnap*

Suliban az érettségi fakultáció előtt volt egy lyukas órám, amit kint töltöttem az udvaron két barátnőm, Hayley és Emily társaságában. Vagyis, úgy terveztem. De amint kiértem a pályához, valakit megpillantottam.

 

Amint meglátott, intett, hogy menjek oda hozzá. 

- Mindjárt jön Hayley, ha őt várod.- közöltem, majd terveztem, hogy továbbmegyek, de utánam szólt.

- Igazából hozzád jöttem.- mondta.

- Nem fogok magyarázkodni, ha azt várod!- jelentettem be előre. 

- Végig hallgatnál? Kösz. Na szóval. Mondta Hayley, hogy Danny a bátyád. Én ezt elmondtam Louis-nak, aki nagyon sajnálja az egészet.- magyarázott. 

- Ezt már tegnap este is hallottam. De azért felhívnád? Mondanék neki valamit.- kértem. Bólogatott és tárcsázott. Mikor Louis felvette, Harry mondta, hogy én akarok vele beszélni. 

- Szia Louis. Tedd zsebre a sajnálatodat, mert nekem nem kell. Puszi.- visszaadtam Harry-nek, majd bementem a suliba. Majdnem beleszaladtam a lányokba. 

- Harry kint van.- mondtam Hayley-nek, majd kikerültem és a teremhez mentem. Ott szembe jött velem James. 

- Szia James.- álltam az útjába vigyorogva. - Hová készülsz?- érdeklődtem.

- Ki az udvarra.- közölte azzal a tipikus húzz már el nézéssel. 

- Hm, inkább maradj itt velem.- léptem közelebb hozzá. Kezemet végighúztam a mellkasán. A hányás kerülgetett, hogy ezt a tetűládát simogatom. De inkább mint, hogy neki ugorjon Harry-nek, aki lassan már olyan, mintha a másik bátyám lenne. Amennyire szexisen csak tudtam, beleharaptam az ajkamba.Egyik keze a derekamra csúszott. 

- Hayley a legjobb barátnőd, nem?- vonta fel a szemöldökét. 

- De, igen. Csak én úgy érzem, hogy kellesz nekem!- néztem végig rajta.

- Egy rohadt kurva vagy, de ez tetszik.- morgott gusztustalanul. Ez a pasi egy állat. De muszáj ezt tennem, ha azt akarom, hogy Hayley és Harry nyugodtan együtt lehessenek. Becsengettek, szóval mennem kellett. 

- Majd még beszélünk.- kacsintottam rá, majd bementem a terembe.