Felelsz vagy Mersz?

Amint a teremben voltam, jeleztem Hayley-nek, aki az udvarról felnézett az ablakra és az ujjaiból szívet formálva köszönte meg, hogy feltartottam James-t. Hamarosan jött a tanárom, megnézte, hogyan állok a tételeimmel, majd kijelentette, hogy jól elhaladtam és hazaengedett. A portáról kifelé menet megláttam egy srácot. Hosszú, sötétbarna haja volt, sötétebb színvilágú ruhák takarták magas alakját. Rögtön megismertem a bátyámat. Az a helyzet, hogy annyira jó pasinak találom, hogy ha nem lenne a bátyám, simán járnék vele. Basszus, Jade ez valami elképesztően gusztustalan gondolat volt!
- Menj csak, Harry elvisz!- mosolygott rám Hayley. Átöleltem mindhármukat, majd odarohantam Danny-hez. Nyomott egy puszit a homlokomra, ahogy szokta és elindultunk hazafelé.  Kifaggatott, hogy mi a helyzet a "csávókámmal" én pedig elmagyaráztam, hogy akármennyire is kedvelem, nem bízott bennem, szóval nem hiszem, hogy bármi lehetne köztünk. Danny szerint kicsit szigorú vagyok, de ez után megérdemli. Egyetértek vele. Otthon is ketten voltunk és egy kérdés csúszott ki a számon.
- Szerinted ha nem lennénk testvérek, mi lenne?- kérdeztem kínosan mosolyogva.
- Hogy érted?
- Ha mondjuk ugyan ilyen jó kapcsolatunk lenne, de nem lennénk rokonok.- világosítottam fel.
- Akkor megdöntöttelek volna már egy párszor!-mondta tettetett komolysággal.
- Bolond!- nevetve bújtam hozzá a kanapén ülve. Egy érzés futott végig rajtam, ami miatt azonnal felpattantam és meg sem álltam Hayley házáig. A hangjelzésemet leadva (ritmusosan csengetek, ebből tudják, hogy én vagyok) kinyílt a kapu én pedig rohantam be. A bejárati ajtónál összefutottam Emily-vel, majd miután mondta, hogy szülő mentes az övezet, berohantunk. Befékeztem Hayley előtt.
- Nekem kell Louis!- közöltem vele köszönés helyett.
- Hívd fel!- noszogatott.
- Nincs veszteni valód!- bátorított Emily. Hallgattam rájuk és tárcsáztam. Kicsengett, de semmi reakció. Valószínűnek tartom, hogy már letett rólam. Inkább nem erőltettem a dolgot. Késő estig beszélgettünk a csajokkal, majd haza indultam a sötétbe. Lépteket hallottam magam mögött. Am ikor hátra fordultam, megláttam, akitől annyira tartottam, James.
- Hé, állj csak meg!- parancsolt rám. - Hol volt Hayley valamelyik nap?- kérdezte.
- Moziban, velem.- feleltem.
- Hazudsz! Tudom, hogy azzal a göndör buzival volt! Te pedig megfizetsz, amiért segítettél neki. Gyorsan orrba vágtam és rohanni kezdtem, de jött is utánam. A telefonomon benyomtam egy hívást, szerencsére tökéletes személy volt. Amint felvette ordítottam, hogy segítsen és a házuk felé kezdtem futni. Hamarosan egy Range Rover állt meg mellettem és Harry szinte kiugrott belőle. Indulatosan ment James felé és egy nagyot behúzott neki. Mintha csak nem lenne önmaga, püfölni kezdte.
- Harry, elég lesz! Ne süllyedj le a szintjére!- kértem. Megfogta James dzsekijét és felrántotta.
- Most ennyivel megúsztad, de ha meglátlak Jade közelében, nem leszek könyörületes!- ezzel ellökte magától, engem átkarolt és a kocsihoz vezetett. Rávett, hogy aludjak náluk, úgy is péntek van. Leintéztem bátyámmal, hogy fedez. Mikor beértünk, a srácok mind felpattantak és megölelgettek, mert aggódtak értem. Liam megkérdezte, hogy minden rendben van-e velem, Zayn megígérte, hogy szétcsapja James-t, Niall pedig egy "úristen, enned kell valamit" felkiáltással elrángatott a konyhába. Amikor indultunk vissza, megállítottam Niall-t, hogy hallgatózzunk egy kicsit.
- Mondd csak, miért nem tudtad hazavinni? Muszáj volt idehoznod?- zsörtölődött Louis. Ez nem volt kedves.
- Nem, egyáltalán nem volt köteles idehozni! Köszönöm srácok, hogy így törődtök velem, neked pedig, Harry, külön köszönöm!- nyomtam egy puszit az arcára. - Haza tudnál vinni?- kértem.
- Nem mész sehová! Itt maradsz, Jade!- mondta, majd közelebb húzott magához.- Aludj velem, szépségem!- suttogta a fülembe.
- Szívesen tenném, de Hayley a legjobb barátnőm..-kezdtem.
- És Niall barátnője.-mondta, mire elképedtem. Leesett állal bámultam a szöszire, aki megerősítette ezt az egészet.
- Játsszunk Felelsz vagy Merszet?- vetette fel Zayn. Mindannyian belementünk.
- Jade?- nézett Liam az említettre, azaz rám.
- Merek!- feleltem határozottan. Liam hülyén kezdett vigyorogni. Rám és Harry-re felváltva. Kezdtem félni.
- Na szóval, Jade. Szépen beleülsz Hazza ölébe!- adta a feladatot.
- Jó, meddig?
- Visszavonásig.- kaptam meg a válaszomat. Tudva, hogy Hayley és Harry dolga nem jött össze, egészen élveztem a feladatomat. Louis viszont egyáltalán nem nézte jó szemmel Hazz vándorló ujjait a derekamon és a combomon. Engem viszont nem hatott meg a kis játékával.
- Zayn?- Niall kérdezett.
- Merek! Micsoda kérdés?- nevetett.
- Akkor csókold meg Jade-t!- mondta, mire nagyot néztem. Lazán elém sétált és megcsókolt. Fura érzés volt, hogy egy srác ölében ültem és közben egy másikkal csőröztem.
- Jade felállhatsz Hazza farká.. akarom mondani combjáról.- röhögtek. Lecsúsztam szorosan mellé, ő pedig lazán átkarolt.
- Louis!- mondtam, mire mintha csak szívességet tenne, felnézett rám.
- Felelek- vágta oda.
- Mi bajod van ?- kérdeztem.
- Minden!- válaszolt. 
- Konkrét választ!- parancsolt rá Liam.
- Az, hogy amikor bajban voltál, Harry-t hívtad és nem engem.- nyögte ki.
- Nem bíztál meg bennem. Aztán amikor hívni próbáltalak, semmi reakció.- feleltem halkan. Játszottunk tovább.
- Harry?- nézett rá Zayn.
- Merek!- vigyorgott. Hozott Zayn tejszínhabot és Niall elé állt.
- Nialler, le a pólóval!- parancsolt. Mikor engedelmeskedett, nyomott egy csík tejszínhabot a kulcscsontjától a köldökéig. Harry arca betorzult. Bíztatóan rámosolyogtam és megszorítottam a kezét. Miközben csinálta a feladatot, mindketten fintorogtak és röhögtek. Harry megállt előttem, mikor végeztek.
- Tejszínhabos a szád- mosolyogtam. Lehajolt hozzám és megcsókolt. Először meglepődtem, de visszacsókoltam. Mikor elváltak ajkaink, leült mellém. Nem mondott és nem is kérdezett semmit.
- Louis?
- Merek!- vigyorgott.
- Ez a feladat másnak tetszene, de te utálni fogod.- mosolygott Harry.- Jade leveszi a pólóját, kap a melleire egy kis tejszínhabot, te pedig lenyalod.- ismertette a feladatot, mire a többiek hangosan húú-zni kezdtek.
- Én ahhoz hozzá nem érek!- fintorgott Louis.
- Okosan már! Hogy beszélsz ezzel a lánnyal?- szólt rá Niall.
- Ha Louis nem csinálja meg, én vállalom!- vigyorgott Zayn.
- Louis fogja megcsinálni.- mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Sóhajtott egy nagyot. Levettem a felsőmet, Harry rámnyomta a tejszínhabot a nyakamtól kezdve egészen a mellemig, Louis pedig lenyalta. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszett. De Harry csókja sem mindennapi. Bassza meg, Jade! Jó nagy zűrbe keverted magad!  Még játszottunk egy ideig, aminek következtében Niall-t kivéve az összes fiú megcsókolt. Viszont Louis még mindig dühös rám. Harry pedig felajánlotta, hogy aludjak vele. Akármennyire kurvásan hangzik, beleegyeztem. Nem várhatok örökké, hogy Louis ő felsége megbéküljön. Hajnalig beszélgettünk az ágyban.
- Kérdezhetnek valamit?- néztem rá a srácra, akinek a mellkasán feküdtem. Bólintott, úgyhogy folytattam. - Te azt akartad, hogy mi Louis-al járjunk, nem? Most még is arra kértél, hogy veled aludjak.- zavarodottan pislogtam.
- Igen, azt akartam, de Louis kifordult magából. Nem tudom, mit miért tesz. Amúgy nekem is nagyon tetszettél már elsőre is.- húzott közelebb magához. Csábító ajkai egyre közeledtek. Lábam átvetettem felette és lovagló ülésben a csípőjére ültem.

Fény derül a titokra!

*Jade szemszöge*

Miután Louis bocsánatot kért -a maga módján, ugyan, de megtette- lementünk a többiekhez, akik már a kanapén csoportosultak, filmezéshez készülődve. Szélen Niall, mellette Hayley, Zayn, Liam, két üres hely, majd a másik szélen Harry. Louis leült Liam mellé, én pedig Louis és Harry közé. A lábamat Louis ölébe raktam, a fejemet pedig Hazz combjaira hajtottam. Az első film után mindenki cserben hagyott minket, hárman maradtunk kint, úgyhogy kényelmesen elfeküdtünk a hatalmas kanapén. Louis telefonja egyszer csak csipogott, mire felpattant és valamit dadogott arról, hogy neki most le kell lépnie valahová. Nem értettük, de végül is semmi beleszólásunk nem volt a dologba, úgyhogy szó nélkül végignéztük, ahogy felkapja a kocsikulcsát és elviharzik otthonról.

- Feltűnt már, hogy...-kezdtem.

- Hogy egyre sűrűbben csinálja ezt Louis? Persze, a vak is látja!- fejezte be Harry a mondatomat.

- Szerinted egy lány lehet a dologban?- gyúlt fel bennem egy pillanatra a féltékenység.

- Nem tudom, de elég lekezelő veled, mikor hazajön, úgyhogy ha másik csaj van a dologban, akkor biztos nagyon tuti lehet.-kaján vigyorára felszaladt a szemöldököm.

- Kösz az önbizalom építést!- mondtam bólogatva. Ekkor hirtelen magához rántott, meglehetősen szorosan és elővette a mobilját. 

- Nézd csak! Ilyen képeket kapok szinte folyamatosan.- mutogatta a modell alkatú lányokat.- De egyik sem érdekel, mert itt vagy nekem te!- nézett mélyen a szemembe, majd lágyan megcsókolt. Rövid idő alatt az ölében találtam magam. Ajkaimról a nyakamra tért és csókolgatta végig lefelé, a felsőm kivágásánál is hagyott egy két puszit, majd visszatért a nyakamhoz. Újonnan azonban nem finomkodott, szívni és harapdálni kezdte a vékony bőrömet. Be kell vallanom, Harry tevékenykedése nagyon is vonzó volt, az én fejemben viszont zakatoltak a gondolatok.
- Hazz, Hazz! Állj meg egy kicsit!- kérleltem, mire kihúzta a fejét a nyakamból és smaragd pillantásait figyelmesen vetette rám.
- Hallgatlak, szerelmem!- mondta, miközben kimásztam az öléből.
- Engem nagyon érdekel, hogy ki áll Louis viselkedése mögött. Valahogy ki kell derítenünk!- magyaráztam. Gondolkodott néhány percet, majd újra rám nézett.
- Igazad van! Ki fogjuk deríteni! Már meg is van, hogyan!- kezdte, mire figyelmesen végighallgattam a tervet, ami nem más, mint, hogy mikor hazaér és kirakja a telefonját, én felrángatom magammal a szobámba és lefoglalom amíg Harry megnézi, hogy mi az a szám, esetleg elmenti, hogy később felhívhassuk. A terv maga tökéletesen hangzott, csak a kivitelezésben esett némi probléma. Ugyanis nekem holnap suli és Louis még 11 órakor sem volt sehol. Harry-vel tehát elmentünk inkább aludni. Természetesen ma este is velem aludt, legnagyobb szerencsémre.

*Másnap, tanítás után*

Hazaérve Harry-vel elkezdtük a tervünket. Louis telefonja a nappaliban volt. Én pedig útban a szobám felé Louis-al. Mikor beértünk, bevágtam magunk után az ajtót és az ágyamra löktem. Nem szaroztam, a pólóját a nyakáig felhúztam és végigkarmoltam a mellkasán, természetesen nem olyan fájdalmasan. A levegő hallhatóan a torkán akadt vad tetteim hatására. Kényelmesen elhelyezkedtem a csípőjén és a füléhez hajoltam.

- Akarlak, most azonnal!- nyögtem a fülébe szenvedélyesen, majd megcsókoltam, időt sem hagyva a válaszára. Lágyan ráharaptam ajkára, mire azok elnyíltak így nyelvem akadály nélkül csúszhatott át a szájába. Az igazat megvallva tetszett ez az egész. Erélyesen megmarkolta a csípőmet, majd lelökött magáról és egy lágyabb szitokáradat közepette megkérdezte, hogy mi a fenét művelek. Reméltem, hogy Harry-nek elég volt ennyi idő, úgyhogy bevágtam a műhisztit és kirohantam a szobából, le egészen a nappaliba. 

- Megvan a szám, gyere!- szólt vissza futás közben és elkapta a csuklómat, majd maga után húzott. Beszálltunk a kocsijába és elindultunk.
- Sajnálom, nem csináltam jól a dolgomat. Nem hagytam elég időt. Lelökött magáról!!- dühöngtem. Végigsimította a belső combomat nyugtatásképp.
- Ügyes voltál, sok mindent találtam. Vagyis, csak sms-t, de abból rengeteget!- hüledezett.
- Mik álltak bennük?- érdeklődtem.
- Hát, ilyen szex-sms féleség. Leginkább arról volt szó, hogy mennyire kívánják egymást meg ilyenek.- magyarázta. Egy rövid kis kocsikázás után elértünk egy eldugott mellékútra. Kiszálltunk majd Harry tárcsázott. Kihangosította a telefont. Mikor felvették és beleszóltak a vonal másik végén, az ereimbe fagyott a vér. A név hallatán pedig a sírógörcs kerülgetett. Nem akartam elhinni. Mikor Harry látta, hogy elfehéredtem, kinyomta a telefont és óvatosan megfogott majd felültetett a kocsi motorháztetejére. A kocsiból elővett egy ásványvizes üveget és megitatott kicsit.
- Vigyél el hozzá, kérlek! Beszélnem kell vele!- vettem erőt magamon. Megállt előttem, puha ajkait lágyan érintette az enyémekhez.
- Amit csak kérsz, hercegnőm!- mondta, majd beültünk a kocsiba és egészen gyorsan hajtva elértünk addig a bizonyos házig.
- Megvársz itt, vagy jössz velem?- kérdeztem, mielőtt kiszálltam volna.
- Nem tudom, mi vár rád odabent, úgyhogy megyek veled és ha kell, megvédelek!- súgta, majd még egy apró csókot hagyott ajkaimon. Kiszálltunk, majd bezárta a kocsit és benyomtam a kapuzár kódját. Igen, még tudom.  Felsétáltunk a lépcsőn, majd két apró koppintás után kinyitottam az ajtót és bementünk.
- Szép jó napot mindenkinek!- köszöntem. Nevelőapám felpattant a foteléből és hozzám lépett, majd szeretetteljesen az ölelésébe vont.
- Hiányoztál kis hercegnőm!- súgta.
- Te is nekem, Greg!- feleltem, majd szorosabban bújtam az ölelésébe. Édesapja mögött hamar felbukkant az én drága húgicám is. Magamhoz szorítottam Ambert, miközben Greg kezet fogott Harry-vel.
- Foglaljatok csak helyet!- tette a szépet anyu.
- Ó, dehogy. Csak jöttem vázolni a tényeket, te mocskos ribanc!- keltem ki magamból. Greg mozdult, hogy odalépjen, de Harry visszatartotta, azzal a kéréssel, hogy várja ki a végét.
- Mit mondtál nekem?- szaladt fel a homlokáig a tökéletesen ívelt szemöldöke.
- Jól hallottad! Mégis hogy van bőr a képeden. Itt van a férjed, aki imád és eltart, te meg közben egy 21 éves sráccal csalod? Egy szégyen vagy!- vágtam a fejéhez.
- Hogy mersz beleszólni a dolgaimba és így beszélni velem? Én neveltelek fel, te szajha!- ordított rám.
- Ugyan, te neveltél fel? Na ne röhögtess. Mikor elsős voltam, Greg segített a matekban, míg te manikűrösnél voltál. A ballagásomkor tovább ültél a fodrásznál, mint én. Amikor pedig idén tételeket kellett kidolgoznom, ki segített? Persze, hogy Greg, mert te aerobik címszó alatt riszáltad magad az oktatónak. Greg nevelt fel mindhármunkat. És mit érdemel ezért? Azt, hogy te csalod egy sráccal, aki fiatalabb az egyik gyerekednél? Nevetséges vagy!- zártam le a monológomat.
- Én azért valami bizonyítékot kérnék!- mondta Greg csalódott-lesajnáló pillantásokkal illetve anyut. Őszintén megértem. Elvettem anyu telefonját és idézgettem az üzenetekből. Nevelőapám az új infó súlyától megrökönyödve, dühösen dörzsölte az orrnyergét.
- Jade, szívesen látlak itthon, ha szeretnéd, hazaköltözhetsz nyugodtan. Te viszont, Claire, keress gyorsan új szállást, mert ezt az éjszakát már nem töltöd itt!- közölte ridegen. Illetve a rám vonatkozó részt kedvesen. Amber szaladt és szorosan magához ölelt.
- Visszajössz nővérkém?- könyörgött.
- Persze, hogy vissza!- mosolyodtam el.
- Sebaj, én meg majd elalszom Louis-nál ma este, aztán majd lesz valami.- vette félvállról a dolgot anyu. Illetve ezt próbálta mutatni, csak közben potyogtak a könnyei.
- Ja és Harry!- szólította meg Greg a mellettem álló göndört. - Téged is nagyon szívesen látlak itt, ha szeretnétek, mert gondolom ti együtt vagytok...-bizonytalanodott el.
- Az igazság az, hogy...-kezdte Hazz.
- Igen, együtt vagyunk!- kulcsoltam rá ujjaimat az övéire a kijelentés közben. Szétterült arcán a jól ismert hatalmas, gödröcskés mosoly.
- Nagyon köszönöm, azt hiszem élünk a lehetőséggel!- mondta Harry- majd magához húzva megcsókolt. Estére már átcuccoltunk és annak ellenére, hogy Harry-nek van saját szobája, együtt aludtunk.

Louis különös viselkedése

*Harry szemszöge*

Éppen hazaértem a rádióból, bementem a házba és mivel találom magam szemben? Jade és Louis a kanapén smárolnak. A francba, már reméltem, hogy nyert ügyem van. Nem sokszor esett eddig meg, de most tényleg Jade kezében van az irányítás. Bár valami más lenne a kezébe, ami hozzám tartozik. Na jó, Harry állj le, túlpörögtél! Miközben magammal veszekedtem az ajtóban állva, feltűnt, hogy zavartan néznek rám.
- Minden oké?- érdeklődött Louis. Nem, baszd meg, semmi sem oké. Be akarom verni a képedet, tesó!
- Aha, persze, minden.- válaszoltam. Jade felpattant a kanapéról és elém szaladt, megállt előttem és felnézett rám. Milyen aranyos! 
- Biztos?- kérdezte suttogva, miközben megölelt.
- Nem.- feleltem halkan. Zavartan engedte le maga mellé a kezét én pedig felrohantam az emeletre. Ne haragudj, Jade, nem a te hibád. A szobámba érve indulatosan becsaptam az ajtót. Minden ellenséges volt. A dühömet a falon töltöttem le. Erőből ráütöttem ököllel. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó.
- Harry...- szólított meg félénk hangon. Ráemeltem tekintetem. Óvatos léptekkel sétált felém, félúton egyszer meg is állt, de tovább jött. Karjait derekam köré fonta és felsőtestemhez bújt. Éreztem, hogy sír. Könnyei a pólómat nedvesítették. Elhúzódtam tőle, hogy fel tudjam emelni a fejét. Pillantását az enyémre kényszerítettem. Hüvelykujjal letöröltem az egyik könnycseppét.
- Nem akarlak titeket bántani, de annyira összezavarodtam. Magam sem tudom, mit akarok!- bökte ki. Igen, ezt tudjuk.
- Figyelj, nem hibáztat senki, csak tudod, én úgy érzem, tudom, mit akarok és úgy tűnt, elveszíthetem. Ezért lettem dühös.- mondtam neki mosolyogva, hátha úgy hisz nekem. Lassan közel hajoltam hozzá és óvatosan megcsókoltam. Pici testét az enyémhez öleltem, mikor elváltak ajkaink.

*Jade szemszöge*

A földszintről hangokat hallottunk, rögtön rájöttem, hogy Hayley és Niall érkeztek meg. Harry társaságában lementem az emeletről. A többiek közé ültünk a kanapéra. Louis kedve elég rossz volt és ez az én hibám. Nagyon sajnálom, de mit tehetnék? Harry-nek ugyan úgy szüksége volt rám akkor, mint neki most. De mi lesz, ha most Louis mellé állok és akkor Harry igényli a kedvességemet? Most muszáj lesz választanom, pedig nem akarok. Meg fogok ettől őrülni. Felpattantam a helyemről és kirohantam az utcára, felhívtam Danny-t, hogy segítsen rajtam. Eljött értem és beültünk a mekibe, ahol részletesen elmeséltem mindent. 

- Jade, a húgom vagy, nagyon szeretlek és éppen ezért nem hagyhatom, hogy ribancként viselkedj. Választanod kell!- vágta a képembe. Igaza van, de most hogyan válasszak? Mindkét srácra szükségem van! 

- Jó, hagyjuk ezt a témát! Beszéljünk inkább Amber szülinapjáról. Hogy lesz szerinted? Anyu beenged minket, vagy inkább vigyük el magunkkal valahová?- tereltem a témát. Kínos erről beszélnem vele. Meg egyáltalán bárkivel.
- Szerintem jogunk van a húgunkkal lenni a szülinapján. Azt mondom, menjünk mi.- felelte. Ekkor hirtelen eszembe jutott valami.
- Amber ugye szereti a One Direction-t?- tettem fel a költői kérdést.- Megbeszélem a srácokkal, hogy hagy aludjon nálunk aznap és majd másnap meg együtt lógunk a srácokkal. Vélemény?- érdeklődtem. Danny elvigyorodott.
- Szerintem imádni fogja a dolgot. Intézd el!- kérte. Miután fizettünk, Danny hazavitt. A nappaliban találtam a srácokat.
- Itt vagy, Jade! Már pont hívni akartunk, hogy hová rohantál úgy el.- mosolygott rám Liam. Milyen aranyos, érdekelte mi van velem. 
- Csak eszembe jutott, hogy beígértem Danny-nek mára egy találkát.- mosolyodtam el. A többiek is megkönnyebbülten mosolyogtak, kivéve Harry-t és Louis-t. Ők nem láttak át rajtam.
- Khm, Jade. Az igazat szeretnénk hallani!- szólt rám Louis.
- Azt hallottátok. Megyek, készítek valami kaját, biztos éhesek vagytok.- ezzel kifordultam a nappaliból és bementem a konyhába. Egy ideig nézelődtem, hogy mi van itthon. Hamar rá kellett jönnöm, hogy gyakorlatilag üres a hűtő.
- Srácok, valaki eljön velem vásárolni?- kérdeztem, mire Harry felpattant, felkapta a kulcsát és odajött hozzám. Lágyan az ajtófélfához döntött és egy apró csókot nyomott az ajkaimra.
- Mehetünk.- suttogta és ujjait az enyémekre kulcsolta. Megőrültem volna ? Sohasem csinált még ilyet. Minden esetre nagyon tetszett.  Kocsiba ültünk és meg sem álltunk a közeli plázáig. A kocsiból kiszállva újra a kezem után nyúlt, majd bent is kézen fogva sétáltunk a bevásárlókocsikig. Elengedte a kezem és hozott egy kocsit. Megosztottuk a melót, ő tolta én pakoltam bele. Már nagyjából öt perce vacilláltam két paradicsom közt, mikor a hátam mögött állva átlelte a derekamat, állát pedig a vállamra támasztotta.
- Miért válogatod ennyire?- motyogott a nyakamba.
- Mert a legjobbat akarom nektek.- válaszoltam egy szégyenlős mosollyal, majd kiválasztottam a szebbik darabot és zacskóba tettem a többivel együtt. Szembefordított magával és ott, mindenki előtt NYILVÁNOSAN megcsókolt. De ez nem egy olyan kis nyeszlett csók volt. Még a térdem is beleremegett.
- Úgy éreztem, fel kell vállalnom az érzéseimet.- húzta szexi féloldalas mosolyra a száját.

*Louis szemszöge*

- Majd hívlak, ha legközelebb lesz alkalmunk erre.- mondta egy kacér mosollyal az arcán, fehérneműben az ajtóban állva. Adtam neki egy utolsó csókot és a kocsimhoz sétáltam. A visszapillantóban megigazítottam a hajam, ami a hosszú, kemény menetnek köszönhetően össze-vissza állt. Hazaérve megbizonyosodtam róla, hogy Jade és Harry hazaértek. Nem csak azért, mert Jade nevetése hallatszott a konyhából, hanem mert valami étel illata terjedt a lakásban. 

- Sziasztok.- köszöntem be a konyhába, ahol uralkodott a káosz. A kis gerlicepárunk húst panírozott, természetesen mindent, beleértve egymást is totálisan összemocskolva. Benyögtek valami köszönésfélét majd visszatértek a főzéshez. Egy tálban már púposan állt a kisütött hús, de még mindig volt egy tucatnyi, amit még csak bepaníroztak. 

- Ti most egy hadseregnek főztök, vagy mi?- érdeklődtem.

- Nem, csak Niall-nek, meg a többieknek.- mosolygott Jade. Egy fél órával ezelőtt ugyan ezt a mosolyt láttam, csak nem ezen az arcon. Magukra hagytam őket a konyhában és leültem a kanapéra. Mikor elkészültek a vacsorával, kipakoltak az asztalra. Niall a kaja szó hallatán hármasával szedve a lépcsőfokokat rohant lefelé. Utána jött Hayley, aki ma nálunk alszik. Végül Zayn és Liam komótosan beszélgetve csatlakoztak. Vacsora közben rengeteg téma feljött.  Az esetek nagy többségében csak poénkodtunk. De ez így van rendjén, hisz fiatalok vagyunk. 

- Srácok, kérhetek egy hatalmas szívességet?- nézett fel a tányérjából Jade.

- Hallgatunk.- mosolygott rá biztatóan Zayn. Mit akarhat? Itt lakhat velünk, eltartjuk, mi kell még? 

- A húgom szülinapjáról volna szó. Mint tudjátok, odáig van értetek. Én pedig arra gondoltam, hogy ha nem lenne nagy teher, itt aludna a szülinapja előtti este, másnap pedig lóghatnánk együtt egy kicsit. Na?- nézett körbe reakcióra várva.

- Én benne vagyok.- mondta Niall. 

- Nekem is oké.- bólogatott Liam.

- Miért is ne?- helyeselt Zayn. 

- Komolyan rajtunk akarsz spórolni? A húgomnak szülinapja lesz, nem veszek neki semmit, inkább elhozom a srácokhoz, mert az úgy is ingyen van.- utánoztam a hangját. 

- Louis mi a szar ütött beléd?- förmedt rám Harry. Na ne. Már a legjobb barátom is az ő pártját fogja?

- Hagyd Harry...- végigsimította a karját.- Igaza van. Ne haragudjatok, nem akarlak kihasználni titeket.- ezzel felállt és kivitte a tányérját a mosogatógépbe. Több, mint valószínű, hogy a konyhában maradt, mert nem ült vissza közénk. 

- Akkora paraszt vagy, Louis.- vetett rám egy szemrehányó pillantást Zayn. 

- Hogy lehetsz ilyen bunkó?- értetlenkedve megrázta a fejét Niall is. 

- Mindenki a kis lotyó mellett áll? Liam, te is?- kérdeztem, mire Harry ököllel az asztalra csapott.  Itt mindenkinek a torkán akadt a lélegzet. 

- Hogy merészelsz így beszélni róla?- ordított rám. 

- Te meg minek hoztad ide? Itt él a nyakunkon. Nem csinál semmit.- dünnyögtem. 

- Az azért túlzás, hogy nem csinálok semmit, mert eddig igyekeztem átvállalni a házimunkát. Sajnálom, hogy csak ennyit tudtam teljesíteni.- mondta kimérten, majd merev háttal felsétált az emeletre. 

- Jade, nem úgy értettem...- indultam utána, vagyis csak akartam.

- Nem, hagyd most őt békén, Louis!- szólt rám Hazz és éppen készült Jade után sietni.

- Ne szólj bele, majd én eldöntöm, mit csinálok!- feleltem és Jade szobája felé vettem az irányt. Óvatosan benyitottam. A látvány, ami fogadott, szinte letaglózott. A bőröndje a szoba közepén és ruhákat dobált bele.

- Jade, mire készülsz?- kérdeztem az ajtókeretnek támaszkodva. Rám emelte könnyekkel teli tekintetét.

- Ugyan minek látszik?- kontrázott. Jogos, ott a pont. 

- Nem kell elmenned innen.- mondtam keserű szájízzel. Miért bántok én mindenkit akit szeretek? Mert szerencsétlen vagyok? Talán.

- Sajnos igazad volt, tényleg a nyakatokon vagyok. Nem szeretek útban lenni.- mondta és egy újabb adag ruhát gyűrt a bőröndbe. Eluralkodott rajtam a lelkiismeretem, na meg az érzéseim, ezért megragadtam a csuklóját és magamhoz húzva hosszan megcsókoltam. 

- Ne haragudj a modortalan beszólásomért! Tényleg nem akartalak megbántani.- néztem bocsánatkérően gyönyörű kék szemeibe. Egy könnycseppet letörölt az arcáról, majd végigsimította az én arcomat és lágyan megcsókolt.

Forduló tényállás

*Jade szemszöge*

Reggel az ébresztőhangomra ébredtem. Éppen csak kinyomtam, kaptam egy édes csókot. Harry kómás arckifejezése elképesztően aranyos volt. Szorosan magához húzott.
- Nem mész suliba, baby! Itt maradsz velem!-  közölte észvesztő reggeli rekedtes hangján.
- Muszáj vagyok. Év vége van.- feleltem, mire durcizni kezdett.- De ha leérettségiztem, utána ameddig nem találok melót, annyiszor maradok itthon, akárhányszor csak szeretnéd!- ígértem meg. Amint ezt kimondtam, lovaglóülésben találtam magam a csípőjén. Már feltűnt elképesztő testi ereje, de úgy tűnik, még mindig nem láttam mindent. Ujjai vándorútra indultak fedetlen derekamon. Lassan becsúsztatta kezét a haspóló szerű laza felsőm alá. Egész testem libabőrös lett, mikor hüvelykujjával óvatosan megérintette a mellbimbómat. Ujjaimat csuklója köré kulcsoltam és kedvesen, mégis tekintélyt parancsolóan levezettem kezét a derekamra. Tudtam, ha belemegyek a játékba, akkor tuti elkések. Vigaszképp adtam néhány apró csókot telt ajkaira. A fürdő felé vettem az irányt, hogy elvégezhessem reggeli teendőimet. Fehérneműben tértem vissza a gardróbomhoz. A tükörből láttam Harry-t, ahogy minden mozdulatomat figyeli. A mozdulataimon kívül a fenekemnek is egész nagy figyelmet szentelt. Hamarosan elkészültem és még volt negyed órám az indulás előtt. Ezt ő is nagyon jól tudta. Komótosan kimászott az ágyamból és elém sétált. Nem kerülte el a figyelmemet szinte tökéletes, majdnem csupasz teste. Egyik erős karját mögém csúsztatta és maga felé kezdett édesgetni. Törzsem az övéhez simult. 
- Harry, ne kísérts!- könyörögtem remegő hangon. Arcán megjelent egy szívdöglesztő mosoly.
- Pedig imádom nézni az arcod, miközben a puszta érintéseimmel megmozgatom a fantáziádat.- vigyorgott pimaszul.
- Én meg az arckifejezésedet imádom, amikor ezt csinálom.- mosolyodtam el és kezem levezettem az oldalán, majd óvatosan végighúztam a kezem a nadrágja domborulatán. Annyira elképedt, hogy volt időm kibújni a karjai közül. Felkaptam a hátizsákom és nyomtam egy puszit a meglepődött srác arcára. Szaladtam le a lépcsőn, ahol szó szerint Louis-ba botlottam.
- Jó reggelt, gyönyörű.- mondta, majd lágyan megcsókolt. Ezek a srácok szétszednek teljesen.
- Neked is, Louis.- nyögtem ki, mikor végre meg tudtam szólalni.
- Elvigyelek suliba?- ajánlotta fel. Életmentő ötlet, tekintve, hogy itt mindenkinek van kocsija, rajtam kívül.
- Azt megköszönném.- mosolyogtam rá.
- Akkor menjünk.- rázta meg előttem a kocsikulcsát. Elindultunk az ajtó felé, közben átkarolta a derekamat. Hozzá tudnék szokni ehhez a bánásmódhoz. Beültünk a kocsiba és mielőtt indultunk, még kaptam egy két csókot. Ez határozottan tetszik, bár kezdem ribancnak érezni magam a Harry-Louis-Jade hármasfogat miatt. Viszont dönteni sem tudok, úgyhogy egyenlőre marad a ribancélet. A suli előtt Louis leállította a motort és kiszálltunk. A kocsi takarásában még váltottunk néhány csókot.
- Majd csörögj, ja végeztél és ha tudok eljövök érted.- ígérte meg és adott még egy csókot, majd visszaszállt a kocsiba és elhajtott. Sóhajtottam egy nagyot majd elindultam befelé a kapun, ahol szinte rám ugrott két legjobb barátnőm.
- Na, melyik daliás herceg áll nyerésre?- érdeklődött Emily. Most mit mondhatnék, magam sem tudom.
- Hát, nem tudom. Harry-vel aludtam, Louis hozott el.- meséltem.
- Jade Clark, te feslett nőszemély.- röhögött ki Hayley. Egy kicsit igaza van, bár ő csak poénnak szánta. Bementünk a terembe, ahol mindenki röhögött meg poénkodott, majd mikor feltűnt nekik a jelenlétem, egy nagy csomó csaj körénk gyűlt.
- Jade, te ismered a One Direction-t személyesen?- kérdezték a picsák beizgulva. Mi lett ezekkel, eddig a létezésemről sem tudtak.
- Talán.- válaszoltam majd utat törtem magunknak és a helyünkhöz igyekeztem. Az érdeklődő lánycsorda azonnal utánunk jött.
- Mi az, hogy talán?- faggattak.
- Az, hogy hiába pitiztek, nem fogjátok megismerni őket általam.- mondtam ki a rideg valóságot. Sértődöttem oszlottak szét a padunktól. Órák után a Emily és Hayley a büfébe mentek én pedig a szakkör termek felé, mert még a jó múltkorában ott hagytam az egyik gitáromat a zeneteremben. Ahogy befordultam a folyosón, valaki mélyen felnevetett. Az undorító nevetést archoz tudtam párosítani. James. Jaj ne.
- Ni csak ki riszálta ide a csodás fenekét a suli legeldugottabb részébe?! Ha már eldugás, igazán élvezném, ha eldughatnám a farkamat a csinos kis szádban.- "bókolt" Azt hittem, ott helyben elhányom magam. Hogy lehet, hogy ezért a vadállatért a fél suli odáig van?
- James, én lennék a legboldogabb, ha megkímélnél a gusztustalan beszólásaidtól.- villantottam egy műmosolyt, majd sietősebbre vettem a lépteimet, de hiába. Elkapta a karom és a falnak nyomott. Alakjával ijesztően tornyosult felém, nem olyan védelmezően, ahogy Harry vagy Louis. Ajkai vészesen közel jártak az enyémekhez.
- Hm, most inkább elengedlek, de legközelebb tényleg megkapod ezt!- ahogy kimondta, kezemet dudorodó hímtagjára rakta. Fúj, komolyan hányingerem lett. Rohantam a gitáromért és visszafelé már hála Istennek nem volt ott az a barom. Zihálva értem oda a lányokhoz.
- Veled mi történt? Megkergettek?- érdeklődött Emily mit sem sejtve.
- Rosszabb, találkoztam James-el.- fújtattam. A csajoknak elmeséltem a sztorit, igaz, néha felfordult a gyomrom. Hayley tekintete megmeredt, majd hosszas hallgatás után végre megszólalt.
- Hogy keveredtem én össze azzal az állattal?- töprengett. Igen, ez egy igazán érdekes és fogós kérdés, amire nem hiszem, hogy bárki is tudná a választ. A suli elé érve csak egy csapat lányt láttunk, meg a Range Rover-t. Három lehetséges jelöltem volt. Niall, aki Hayley-hez jöhet, Harry vagy Louis pedig hozzám. Az utolsó tippem jött be. Louis ácsorgott a lányok körében és próbált mindenkire figyelni.
- Lépek csajok, oké?- kérdeztem, miközben megöleltem őket.
- Persze, majd délután lehet átnézünk.- mosolygott Hayley, majd elengedtek én pedig odaszaladtam Louis-hoz és megöleltem.
- Mi járatban itt?- érdeklődtem.
- Jöttem a hercegnőmért.- mosolygott.
- Hm, igazad van, láttam ma egy csajt a folyosón báli ruhában és tiarát viselt.- bólogattam meggyőzően, mire nyomott egy puszit az arcomra, bolondnak nevezett, majd magához ölelve próbált kijutni a körből. Nagy nehezen, de sikerült elindulnunk. Hazaérve feltűnt, hogy nagy a csend.
- Srácok?- érdeklődtem.
- Niall átment Hayley-hez, mivel jönnek majd át, csak megelőzte inkább. Zayn Perrie-vel. Liam azzal a csajjal, akinek nem jut eszembe a neve, mert nem sokat beszél róla, hogy mi van köztük. Harry pedig valami rádiós műsorban.- vázolta a tényállást.
- Értem. Szóval, éhes vagy? Csinálhatok valami kaját...- kezdtem.
- Rendes vagy, de mekiben voltam, mielőtt érted mentem.- mosolygott. Kacéran közelebb lépkedtem hozzá. Kezem becsúsztattam a pólója alá, mire torkán akadt a lélegzete.
- Ez még kidolgozott, izmos felsőtest, de ha sokat mekizel és keveset edzel, akkor nem marad sokáig ilyen.- néztem fel rá.
- Ne aggódj miattam, eleget edzek, hidd el.- mosolygott, majd csókra húzta a száját. Hajába túrtam és magamhoz húztam. Néhány másodpercig csak a szemébe néztem, majd tekintetem ajkaira tévedt, végül nem kínoztam tovább és megcsókoltam.

Költözés

*Jade szemszöge*

Mikor felmentem a szobámba, anyu jött utánam.
- Jade, úgy viselkedsz, mint egy cafka! 18 évesen nem kéne srácokkal aludnod!- kiabált.
- Mondod ezt te, aki 18 évesen már gyereket neveltél! - halkan, vészjóslóan beszéltem.
- Takarodj innen!- ordított rám. - Meg ne lássalak ebben a házban többé!- zavart el, majd kiviharzott a szobából. Dobtam egy sms-t Hayley-nek, majd felhívtam Hazza-t. Elmeséltem neki a bajomat. Kért egy negyed órát, majd rám csörgött, hogy mikor pakoljunk. Kb. 10 percig köszöngettem, hogy megmentik az életemet. Délutánra már az összes cuccom az 1D villában volt. A srácok -Louis kivételével- elmentek vásárolni, mi pedig kettesben maradtunk. A nappaliban ücsörögtünk és beszélgettünk. Hirtelen megint közel kerültünk egymáshoz. És megcsókolt! Amíg hozott inni, gyorsan írtam Hayley-nek, hogy Emily-vel együtt szükségem van rájuk. Talit beszéltünk a parkba. Gyorsan összekészültem és indultam. A nappaliban azért Louis még kikunyizott egy csókot. A parkhoz érve messziről megismertem a lányokat. Rohantam oda hozzájuk és szorosan megöleltem őket.
- Van mit mesélnem!- túrtam a hajamba.
- Induljunk el és mesélhetsz!- simította meg a karomat Emily.
- Az egész ott kezdődött, hogy mikor mentem haza tőletek, összefutottam James-el, aki rájött, hogy átcsesztem a fejét. Rohanni kezdtem előle és a névjegyzékemből felhívtam valakit, aki szerencsére Hazza volt. Megmentett és rávett, hogy aludjak náluk, aztán smároltunk, meg vele aludtam. Reggel hazavitt. Mikor anyu megtudta, hogy hol töltöttem az éjszakát, lecafkázott, amiért 18 évesen egy sráccal mertem aludni, erre a fejéhez vágtam, hogy az én koromban ő gyereket nevelt, mire elzavart otthonról. Felhívtam Harry-t, hogy elmeséljem, de ragaszkodott hozzá, hogy költözzek oda. Aztán átcuccoltunk és valahogy ketten maradtunk Louis-al, aki szintén lesmárolt!- regéltem el az utóbbi 2 nap történetét.
- Melyik csók jobb?- kérdezte Hayley.
- Nem tudom. Louis csókja olyan ártatlan, Harry csókja meg olyan vad! És nekem mindkettő kell!- nyafogtam.
- Jó nagy szarba keveredtél!- húzta el a száját Emily.
- Eléggé.- dünnyögte Hayley.
- Szerintem is, de most mesélj Te! Mi történt a göndörkével?- érdeklődtem.
- Hát, Niall történt!- pirult el.
- Pontosabban?- kértem.
- Úgy volt, hogy elmentem hozzájuk, de Harry tusolt, mi meg addig beszélgettünk. Niall megcsókolt, pont amikor Hazz kilépett a mosdóból. Fura, hogy nem haragudott.- mesélte Hayley.
- Kicsit.- bólogattam. Már vagy 3 órája beszélgettünk, amikor csörgött a telefonom.
- Szia, Louis!- vigyorogtam.
- Szia, Jade!- köszöntek kórusban.
- Bocsi, sziasztok!- javítottam ki magam.
- Ezer éve már, hogy elmentél. Úgy hiányzol!- mondta elnyújtva Niall.
- Kitalálom, éhes vagy és azt szeretnéd, hogy főzzek valamit!- tippeltem.
- Hm, nem csak szép, okos is!- röhögött Zayn.
- Ne nyomulj a nőnkre!- mondta egyszerre Hazz és Louis.
- Jó, megyek, srácok!- nevettem. Elköszöntek, majd hazakísértettem magam a csajokkal.
- Bejöttök?- érdeklődtem.
- A hívás alapján nagy a káosz. Inkább máskor.- nevetett Emily. Elbúcsúztunk egymástól, majd bementem. A srácok letámadtak, hirtelen mindenkinek szüksége lett rám. Egyetlen nőként átvettem a háztartást. Idő hiányában összedobtam egy kis gyrost, aminek a srácok örültek. Amíg ettek, beraktam egy adag mosást is. Mikor végeztek, a tányérokat a mosogatógépbe raktam és bekapcsoltam. A fiúk a nappaliban ökörködtek én pedig kimentem hozzájuk. Harry az ölébe húzott.
- Köszönjük a vacsit!- nyomott egy puszit az arcomra.
- Szóra sem érdemes.- mosolyogtam zavaromban. Inkább felálltam és kerestem magamnak valami teendőt, mert még a végén eldurvultak volna a dolgok. Harry nagy hatással van rám, ami neki hatalmas előny. Nem túlzok, ha azt mondom, egy csábító mosoly elég lenne, hogy az ágyába dugjon. De ott van Louis is, akivel olyan gyorsan telik az idő, mert jól érzem vele magam. A baj csak az, hogy mindkét sráchoz vonzódom. Harry-hez inkább testileg, Louis-hoz érzelmileg. A döntés nehéz, mert lehet, hogy tudnék Harry-hez is érzelmileg vonzódni, ahogy Louis-hoz és fordítva. Az igazat megvallva nem is akarok dönteni. Ekkor Harry utánam szaladt és felkapott.
- Hová sietsz, Hercegnőm?- duruzsolta a fülembe, majd letett a földre. Megvillantotta imádni való mosolyát.
- Nem tudod, mibe sodrod magad!- lépkedtem a lehető legkihívóbban elé. Nem szórakozott, magához húzott és megcsókolt.
- Mondd el, Baby, mibe keverem magam?- kérdezett vissza. Kezemet végighúztam a mellkasán, majd megmarkoltam a férfiasságát nadrágon keresztül.
- Nem hiszem, hogy a legjobb barátaid szeme láttára akarsz lefeküdni velem!- suttogtam kéjesen a fülébe, majd otthagytam. Legszívesebben vele töltöttem volna az éjszakát, kettesben a szobájában, de nem akartam rögtön rámászni, bár a testem nagyon is akarta, az agyam mégis megálljt parancsolt. Felmentem az új szobámba és tanultam egy kicsit az elkövetkező érettségire, egészen addig, amíg meg nem zavart a telefonom. Danny keresett. Lebeszéltük, hogy eljön értem és talizunk. A fiúk meg akarják ismerni őt is, mivel a húgomat látták már. Mikor megszólalt a kapucsengő, kiszaladtam és beengedtem a bátyámat. Bent bemutattam a srácoknak, akik szerintem megkedvelték. Danny vetett egy "okosan a húgommal" pillantást Harry-re és Louis-ra, majd elrabolt két órára. Egy panel előtt megálltunk a városban.
- Az új otthonom!- "mutatta" be a lakást.
- Hogy mi?- fakadtam ki.
- Miután anyu elzavart, én is elcuccoltam. Amber is jönni akart, de anyu azt mondta, mi nem érdekeljük, de Amber nem megy sehová. Amúgy ez egy haverom lakása.- mesélte már a liftben. Amikor kinyílt előttünk a lakás ajtaja, elámultam. Ahhoz képest, hogy panellakás, egész szép!
- Anyu kajak azt mondta, hogy mi nem érdekeljük?- kérdeztem elképedve.
- Szó szerint ezt!- bólogatott.
- Menjünk, látogassuk meg! Szeretem, ha enyém az utolsó szó.- mosolyodtam el. Danny felkapta a kocsikulcsát és el is indultunk. A kapuban állva felhívtam Amber-t.
- Jade, annyira hiányzol!- mondta köszönés nélkül.
- Te is nekünk, Húgi! De most szeretnék kérni egy kis segítséget.- mosolyogtunk össze Danny-vel.
- Bármit!- lelkesedett.
- Hívd ki anyut a kapuba, de ne mondd neki, hogy mi vagyunk!-kértem. Megtette, egy perc múlva anyu a kapuhoz ért. Az arcán meglepettség és félelem keveredett.
- Anyu, nem örülsz nekünk?- tettettem meglepettséget.
- Dehogyis nem! Gyertek csak be!- mondta remegő hangon.
- Nem-nem! Én nem mehetek be!- ingattam a fejem.
- Ugyan kicsim.- kacagott.
- Kicsimnek neveztél? Érdekes, a bátyámnak azt mondtad, hogy mi nem érdeklünk téged, csak Amber. Egy ilyen ember oktat ki engem, hogy mit lehet és mit nem? Most viszont tökéletes életed lehet. A távozásunknak köszönhetően nincs többé SEMMI, ami az előző életedre emlékeztetne.- vágtam a fejéhez, mire elsírta magát.
- Most miért sírsz? Te tanítottad, hogy az őszinteség az egyik legfontosabb dolog az életben.- szólalt meg hosszú hallgatása után Danny.
- Ne csináljátok ezt velem! Szeretlek titeket!- dadogta.
- Gondolkodtál volna, mielőtt elzavartál!- mondtam, ezzel elléptem a kaputól, jelezve, hogy részemről vége a beszélgetésnek. Beültem a kocsiba, Danny még mondott valamit, majd jött ő is és hazavitt. A kapuban szorosan megöleltem, elbúcsúztunk, majd bementem.

*Harry szemszöge*

Mióta Jade elment Danny-vel, az jár a fejemben, amit mondott. "Nem hiszem, hogy a legjobb barátaid szeme láttára akarsz lefeküdni velem" Ezek szerint hajlandó lenne lefeküdni velem? Nem értem. Eddig mindig én voltam a titokzatos. A csajok imádták, hogy keveset tudnak rólam. Én irányítottam. De ez most megváltozott. Jade az, aki irányít. Ez a lány összezavar! Ezért pedig még jobban akarom őt. Talán érzek már iránta valamit. Amikor Louis elmesélte, hogy megcsókolta, majdnem neki ugrottam. Úrrá lett rajtam a féltékenység. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy a legjobb barátom és csak az ellenséget láttam benne. Gondolatmenetemből az ajtó nyílása rántott ki. A gyönyörű új lakónk osont befelé, nehogy valakit felkeltsen. Amikor felkapcsolta a lámpát, megugrott.
- Oh, te vagy az? Nem számítottam rád itt ilyen későn.- vallotta be. Elmosolyodtam.
- Gondoltam megvárlak.- fogtam meg a kezét. Magam felé ösztönöztem.
- Ennek örülök.- mosolygott. Az ölembe ült. Egy pillanatra a torkomon akadt a levegő. Szorosan tartottam és felálltam, vele az ölembe. Lefektettem a kanapéra. Fölé hajolva megcsókoltam. Kezeit a feje fölé fogtam és mosolyogtam rá.
- Harry, alszol velem?- kérdezte elpirulva. Lehajoltam hozzá és hosszan megcsókoltam.
- Persze! De biztosan aludni szeretnél?- villantottam rá egy kaján vigyort.

Az egyezség

*Louis szemszöge*

Az éjszaka alig aludtam. Folyamatosan az a kép villogott előttem, ahogy a legjobb barátom megcsókolja a lányt, akit szeretek. Ráadásul együtt is aludtak. Reggel álmosan ültem a nappaliban, kakaót szürcsölgetve, amikor a lépcső nyikordult Harry alatt. Leült mellém a kanapéra.
- Louis, haragszol rám?- óvatosan nézett rám.
- Igen, haragszom!- feleltem hidegen.
- Figyelj, sajnálom! De Jade olyan vonzó lány!- mondta.
- De ő az én barátnőm volt!- csattantam fel.
- Állj! Nem jártatok együtt! Elcseszted, Louis!- szólt vissza.
- Attól még szeretem!- kiabáltam. Ekkor Jade ásítva sétált le a lépcsőn. Mi pedig tovább vitáztunk. Mikor feltűnt neki, hogy mi folyik, gyorsított a lépésein és közénk pattant.
- Srácok, mi a baj? Miért vitáztok?- ártatlanul nézett ránk.
- Kurvára semmi közöd hozzá!- reccsentem rá. Egy pillanatra mintha megrémült volna. Harry maga mögé húzta.
- Szereted. Persze!- hitetlenkedve rázta a fejét Harry, majd felmentek a szobájába. Igaza van, ezt elcsesztem, de nem adom fel.

*Harry szemszöge*

Jade igazán megrémült. Miután megnyugtattam egy kicsit, elkezdtünk beszélgetni. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Én az ágyban ültem, a hátam az ágytámlának támasztva, Jade pedig a csípőmön ült lovaglóülésben. Néha loptunk egymástól egy-két csókot. Épp egy csók kellős közepén voltunk, amikor Louis benyitott.
- Ó bocs, nem akartam zavarni.- vigyorgott.
- Akkor mondd gyorsan!- kértem.
- Semmi, csak unatkozok.- mosolygott gúnyosan. Az első reakcióm elég csípősre sikerült volna, úgyhogy inkább megtartottam magamnak.
- Harry, haza vinnél?- kérdezte Jade halkan.
- Persze!- mosolyogtam rá, majd nyomtam egy lágy csókot az ajkaira. Összekaptuk magunkat és elvittem. A házuk előtt még néhányszor megcsókoltam. Majd besétált a kapun, én pedig haza vezettem.

*Jade szemszöge*

A házba beérve a bátyámat a nappaliban találtam. Játékosan ráugrottam. A nevetésünkre anyu kijött a konyhából.
- Jade, hol a jó fenében voltál éjszaka?- vont kérdőre.
- Harry-éknél aludtam.- közöltem, mire anyu valószínűleg elszédült.
- Hogy mit csináltál?- vonta fel a szemöldökét.- Bevetetted magad egy sztár ágyába?- visongott dühösen.
- Az a sztár mentett meg egy erőszaktól, vagy talán a haláltól. Ha ő nincs, lehet, hogy megölnek!  Hálás lehetnél neki!- kiáltottam és felrohantam a szobámba.

*Louis szemszöge*

A nappaliban vártam Harry-t amikor hazáért.
- Beszédem volna veled, Harry!- szóltam oda neki, mikor még a lépcső alján járt.
- Oké, beszéljünk! Gyere!- hívott. Fent a szobájában leültünk.
- Szóval, Én szeretem Jade-t. Arról fogalmam sincs, Te mit érzel iránta. De ez így nem mehet. Mi nem dönthetünk helyette. Azt mondom, hagyjuk, hagy döntsön Ő.- magyarázkodtam.
- Rendben, szóval kipróbálja, hogy milyen velünk, aztán dönt.- bólogatott.
- Valahogy így. De egyben egyezzünk meg!  Nem uszítjuk egymás ellen!-  állítottam fel az egyetlen szabályt. Kezet fogtunk, majd mintha mi sem történt volna, lementünk az emeletről.

Félreértés

*Jade szemszöge*
Harry és Hayley végül meggyőztek és beszéltem Louis-al. Valójában már egy hete minden este órákat beszélünk telefonon, vagy valamilyen módon és találkozgatunk is. Annyira aranyos. Talán most először, de úgy érzem, hogy szerelmes leszek. Amióta ennyire sokat foglalkozom vele, minden járókelő srácban őt keresem, felfigyelek azokra a kifejezésekre, amiket ő használ. Ilyet még sosem éreztem, de őszintén tetszik. Ami Hayley-t illeti, az unokatesója, Emily Young hozzájuk költözött. Ez jó, mert imádja a csajt és én is nagyon kedvelem. Mostantól hármasban fogunk lógni suliban is, mivel ő is az osztálytársunk lett. Harry téren is jól alakulnak dolgai. Amikor "velem volt moziban" akkor igazából Harry-vel mentek kocsikázni. Egyszer megálltak az út szélén egy elhagyatott helyen és...HARRY MEGCSÓKOLTA! Azóta folyton James elől bujkálnak. Ha nem egy idegbeteg állatról beszélnénk, még vicces is lenne a sztori. Én pedig azonnal készülődök, mert a suli miatt nyúzottan nézek ki és hamarosan találkozom Louis-al.

*Louis szemszöge*
Itt ácsorogtam a kávézó előtt, amikor elpillantottam az egyik irányba és rögtön mosolyra húzódott a szám. Megpillantottam a gyönyörű lányt, aki nagy valószínűséggel a barátnőm lesz. Stílusához mérten volt most is felöltözve. Fekete nadrág, fehér tornacipő és egy Converse felső. Ő az, akinek teljesen jól áll ez a stílus. A szívem duplán ver, ha meglátom az erős festésből kiragyogó kék szemeit.Most is ez történt. Lágy hangja rántott vissza a csodálkozásomból, mikor megszólított.
- Szia.- mosolyodtam el zavaromban.- Gyere!- mondtam és behúztam magam után a kávézóba. Fürkészte az itallapot, hogy mit kérjen. Én már rég döntöttem, de megvártam őt is.
- Azt hiszem, ezt kérem.- bökött az egyik furcsa nevű turmixra az itallapon.
- Rendben.- feleltem, majd leadtam a rendelést.
- Köszönöm.- nyomott az arcomra egy puszit.
- Hm, Harry is kapott egy ilyet, amikor meghívott?- nevettem.
- Nem, ez csak a kiváltságosoknak jár.- vágott mű durcás fejet. Mélyen a szemébe néztem és úgy éreztem, hogy muszáj megcsókolnom, de nem tettem, nem volt szabad. Nem tudom, mit szólt volna hozzá, ráadásul rengetegen megláthattak volna. Nem mintha szégyellném őt, vagy valami ilyesmi, csak nem akarom semminek sem kitenni. A pincérnő letette elénk a két műanyag poharat, én fizettem, majd elhagytuk a kávézót. A parkba indultunk egy sétára.

*Jade szemszöge*
A parkban sétálgattunk, amikor egy lány megállított minket. Én készségesen megálltam Louis mellett. Félve megszólította őt a lány, hogy kérhet-e egy képet.
- Bocs, most nincs időm, sajnálom.- mondta és ezzel indult is tovább. Szomorúnak tűnt a lány.
- Várj itt egy pillanatot!- kértem meg a lányt, majd Louis után futottam. - Na gyere csak vissza!- szóltam rá.
- Mi, miért?- érdeklődött normális hangsúllyal.- Nincs időm.- mondta.
- De igenis van időd, Louis és megcsinálod vele a képet!- utasítottam.
- Nem!- vágta rá.
- De igen! A kedvemért...- mosolyodtam el.
- Na jó. - sóhajtott egyet, majd visszamentünk a lányhoz. Én megcsináltam nekik a képet, majd a lány megköszönte, mindkettőnknek és tovább sétált. A kicsit késői időpont miatt már szinte senki sem volt a parkban.
- Ez mire volt jó?- kérdezte, mire elmosolyodtam a még ki nem mondott válaszomon.
- Nem akarom, hogy miattam tűnj pöcsnek a rajongók előtt.- feleltem.
- Szóval most pöcs voltam?- húzta fel a szemöldökét.
- Majdnem.- nevettem, majd olyat tettem, amire nem számítottam. Hirtelen megcsókoltam. - De én nem hagytam, hogy az légy.
- Köszönöm.- suttogta, majd magához húzott és még egyszer megcsókolt. Istenem, azok a puha ajkak és az az édes csók. Ujjainkat összekulcsolta és futni kezdett, engem is futásra kényszerítve. Nem kérdeztem semmit, csak követtem. Meg sem állt egy hatalmas házig.
- Gyere, a srácok nincsenek itthon.- mondta, majd sietősen benyomkodta a kapu kódját. Zúgott, jelezve, hogy elfogadta a kódot, majd kinyílt. Beszaladtunk. Előkapta a kulcsát és kinyitotta az ajtót.
- Louis...-kezdtem, de félbeszakított.
- Nem akartam, hogy meglássanak. Itt tuti, hogy nem fognak.. mosolygott, majd ajkait újra enyémekre tapasztotta. Elbotladoztunk a kanapéig. Szorosan magához ölelt, majd hanyatt feküdt, rántva magával engem is. Rajta feküdtem, miközben nyelveink küzdöttek egymással, amikor nyílt az ajtó. Sietősen megtörtük a csókot és mindketten odakaptuk a tekintetünket. Harry állt az ajtóban, kicsit kínosan meredt maga elé, mivel megszakította a nagy pillanatunkat.
- Szia, Harry.- köszöntem égővörös fejjel.
- Szia, Jade.- mondta kínosan mosolyogva. - Akkor én most...- mutogatott hülyén az ajtóra.
- Nem, dehogy. Te most itt maradsz velünk, nehogy túl messzire menjünk.- magyarázta Louis. Ez egy nagyon jó ötlet volt. Beszélgetni kezdtünk, közben mindenki feloldódott az előző kínos szitu után.  Nemsokkal később Louis elkísért haza. Az út felénél járhattunk, amikor megrezzent a telefonom. Sms volt, a bátyámtól.
"Hol vagy már, életem? <3" A megszokott írásmódja felém. Általában ilyen furán becézgetjük egymást. Louis nagyot nézett.
- Most mi van?- kérdezte.
- Mi lenne?- értetlenkedtem.
- Egyszerre kettőnket szédítesz?- emelte fel a hangját.
- Te miről beszélsz?- vontam fel fél szemöldökömet.
- Bocs, nem vagyok hajlandó versengeni.- ezzel megfogta magát és otthagyott a fenébe. Vajon mi ütött bele? Csak a szöveget látta és már is azt feltételezi, hogy van más is. Csodás. Akkor erről ennyit. Mire a kapuba értem, már a sírás fojtogatott. Bevillantak a képek, ahogy megcsókolt, a mosolya, a gyönyörű kék szempár. Akarom őt, azt, hogy az enyém legyen! Dühösen rohantam fel a szobámba, bevágtam magam mögött a fürdőm ajtaját, levettem magamról a ruháimat és beálltam a forró víz alá. Megpróbáltam lemosni magamról a fájdalmat. Egy kósza könnycsepp vegyült bele az arcomon végigfolyó víztömegbe. Elzártam a vizet, a törölközőmet nedves testem köré csavartam és kisétáltam a fürdőből. Felkaptam a pizsimet és ágyba bújtam. Elegem volt ebből a napból. Már majdnem elaludtam, amikor csörögni kezdett a telefonom. Felvettem, de bár ne tettem volna. Louis hívott.Harry elmondta neki, hogy Danny a bátyám. Elkezdett sajnálkozni. De egyáltalán nem érdekelt. Lecsaptam a telefont. Nem voltam kíváncsi erre. Nem bízott meg bennem és kész. Semmi értelme nincs ennek az egésznek, ha nincs meg a bizalom. Végül sikerült elaludnom, szerencsére.

*Másnap*

Suliban az érettségi fakultáció előtt volt egy lyukas órám, amit kint töltöttem az udvaron két barátnőm, Hayley és Emily társaságában. Vagyis, úgy terveztem. De amint kiértem a pályához, valakit megpillantottam.

 

Amint meglátott, intett, hogy menjek oda hozzá. 

- Mindjárt jön Hayley, ha őt várod.- közöltem, majd terveztem, hogy továbbmegyek, de utánam szólt.

- Igazából hozzád jöttem.- mondta.

- Nem fogok magyarázkodni, ha azt várod!- jelentettem be előre. 

- Végig hallgatnál? Kösz. Na szóval. Mondta Hayley, hogy Danny a bátyád. Én ezt elmondtam Louis-nak, aki nagyon sajnálja az egészet.- magyarázott. 

- Ezt már tegnap este is hallottam. De azért felhívnád? Mondanék neki valamit.- kértem. Bólogatott és tárcsázott. Mikor Louis felvette, Harry mondta, hogy én akarok vele beszélni. 

- Szia Louis. Tedd zsebre a sajnálatodat, mert nekem nem kell. Puszi.- visszaadtam Harry-nek, majd bementem a suliba. Majdnem beleszaladtam a lányokba. 

- Harry kint van.- mondtam Hayley-nek, majd kikerültem és a teremhez mentem. Ott szembe jött velem James. 

- Szia James.- álltam az útjába vigyorogva. - Hová készülsz?- érdeklődtem.

- Ki az udvarra.- közölte azzal a tipikus húzz már el nézéssel. 

- Hm, inkább maradj itt velem.- léptem közelebb hozzá. Kezemet végighúztam a mellkasán. A hányás kerülgetett, hogy ezt a tetűládát simogatom. De inkább mint, hogy neki ugorjon Harry-nek, aki lassan már olyan, mintha a másik bátyám lenne. Amennyire szexisen csak tudtam, beleharaptam az ajkamba.Egyik keze a derekamra csúszott. 

- Hayley a legjobb barátnőd, nem?- vonta fel a szemöldökét. 

- De, igen. Csak én úgy érzem, hogy kellesz nekem!- néztem végig rajta.

- Egy rohadt kurva vagy, de ez tetszik.- morgott gusztustalanul. Ez a pasi egy állat. De muszáj ezt tennem, ha azt akarom, hogy Hayley és Harry nyugodtan együtt lehessenek. Becsengettek, szóval mennem kellett. 

- Majd még beszélünk.- kacsintottam rá, majd bementem a terembe.

A hívás

*Harry szemszöge*

 A tegnapi koncert után odajött hozzánk négy lány. Ketten idősebbek voltak, olyan 17-18 év körüliek, a másik két lányt 15-nek néztem. Louis állítása szerint teljesen belehabarodott az egyik idősebb lányba. Hosszú, sötétbarna vagy fekete haja van, szikrázó kék szemeit kiemeli a sötét festés és a halvány bőrszíne. Tagadhatatlan, hogy nagyon szép lány, de azért szerintem kicsit durva, hogy ennyire hamar beleszeretett. Hisz egyszer látta, és akkor sem beszéltek egymással egy szót sem. Na, mindegy. Azért megpróbálok neki segíteni. Kapóra jött, hogy a lány barátnője írt nekem Twitteren. Ő is ugyan azon van, mint én. Azt akarja elérni, hogy a barátnője összejöjjön az én drága haverommal. Megadta a számát, hogy hívjam fel. Gondoltam, nem veszíthetek semmit, megpróbálom. Elmentem sétálni, hogy ne legyen olyan nagy a nyüzsgés körülöttem. Amikor egy nyugis helyre értem, beírtam a Hayley által megadott számot és tárcsáztam.

Kicsengett, ami jó jelnek bizonyult. Hamarosan felvették és egy kedves hang szólt bele.
- Jade Clark?- kérdeztem.
- Igen.- felelt.
- Szia, Harry Styles vagyok. Azért zavarlak, mert szeretnék találkozni veled. Nagyon fontos dologról kellene beszélnünk. Nem igazán telefon téma.- magyarázkodtam.
- Hát, ha nagyon muszáj. Oké, benne vagyok. Mikor, hol?- érdeklődött. Lediktáltam neki az egyik kedvenc kávézóm címét és egy ma délutáni időpontot, majd mikor végleg beleegyezett, megköszöntem, hogy időt szán rám, majd elköszöntem tőle és letettem. Nagyon örültem, hogy hajlandó egyáltalán beszélni velem. Bár nem volt túl lelkes. Mindegy, a lényeg a lényeg, eljön velem. Írtam Hayley-nek, hogy belement a találkozásba. Azt mondta, hogy jó jel, mert Jade nem igazán találkozós típus. Hazamentem, ahol a nappaliban a négy legjobb barátom ökörködött éppen.
- Hol voltál, haver?- érdeklődött Louis.
- A szívszerelmeddel beszéltem telefonon.- közöltem, mire hülyén nézett rám. - A csaj a tegnapi koncertről.- világosítottam fel.
- Komolyan? De, hogy? És mi van egyáltalán?- dadogott össze-vissza. Elmagyaráztam neki mindent. A sztori végére mintha kicsit elpirult volna. Nem láttam ilyennek Eleanor óta. Nagyon remélem, hogy összejönnek. Igazán szép pár lennének. Ha már a pároknál járunk, megkérdeztem Hayley-t, hogy van-e barátja. Nem akarom, hogy a kettőnk dolga szigorúan csak arról szóljon, hogy a legjobb barátainkat összehozzuk. Gyönyörű és aranyos lány. Azt válaszolta, hogy ez bonyolult, mire én megkértem, hogy fejtse ki, így elmesélte, hogy milyen a barátja. Egy igazi pöcs! Ez a lány jobbat érdemel. Mellettem lenne a helye.

*Hayley szemszöge*

Azt hittem, hogy Jade ordítani fog, amiért megadtam Harry-nek a számát, de nem tette, csak megkérdezte, hogy én voltam-e. Igazából Harry nagyon aranyos srác. Vicces, de tudja, hogy hol a határ. Ha nem lenne James... Várjunk csak! Kijátszom James-t. Ehhez mondjuk kell Jade segítsége is, de megteszem. Azt hiszem, egyre jobban tetszik nekem Harry. Hívom Jade-t, hogy ismertessem a tervemet.
- Mondd!- "köszöntött" a megszokott módon.
- Segítség kéne!- mondtam, kicsit kínosan mosolyogva. Annyi mindenben kellet már segítenie nekem, hogy ha számolnám, már rég meguntam volna.
- Hallgatlak!- mondta. Úgy sejtem, hogy éppen a haját vasalja. Akkor szokott ilyen egyszavas mondatokkal élni.
- Tetszik nekem Harry és ki akarom játszani James-t, hogy egy kicsit vele lehessek.- árultam el.

- Nehéz lesz, de segítek. Azt mondjuk, hogy velem jössz moziba.- ajánlotta. Tökéletes tervnek bizonyult.

De most leteszlek, mert mennem kell. Szia.- ezzel tényleg letette. 

*Jade szemszöge*

 

 Amint odaértem a kávézóba, megpillantottam Harry göndör fürtjeit. Odasétáltam az asztalhoz, ő pedig felpillantott rám. Felállt és két puszival köszöntött.
- Nagyon örülök, hogy eljöttél. Tényleg fontos nekem ez a dolog!- mosolyodott el.
- Ugyan, szóra sem érdemes.- mosolyogtam vissza.
- Kérsz valamit esetleg?- érdeklődött. Ez tök aranyos gesztus volt. Volt olyan srác, aki velem hívatta meg magát, mert tudja, hogy jól állunk anyagilag.
- Egy jeges kávét elfogadok. Köszönöm.- mondtam. A pincérnő odajött és Harry rendelt.
- Szóval, nem tudom, hogy Hayley mondta-e, de tegnap este hallott valamit.- kezdte.
- Igen, említett valamit.- bólogattam.
- Szóval Louis...- és itt abbahagyta, mert megállt mellettünk a pincérnő a jegeskávémmal.- Köszönjük. Tehát, mit mondasz?- érdeklődött.
-Azt, hogy nem látok sok esélyt. Nem ismerem őt. Egyszer találkoztunk tegnap este. És nem hiszem, hogy működne köztünk.- húztam el szomorúan a számat.
- Miért mondod, hogy nem működne?- kérdezte. Sóhajtottam egyet és elmondtam ugyanazokat az indokokat, mint Hayley-nek.
- Tévedsz, de nem akarok nyomulósnak tűnni. Akkor ez a végszavad?- kérdezte szomorúan.
- Nem, igen. Vagyis, nem tudom.- túrtam a hajamba. - De beszéljünk inkább rólatok. Mi van köztetek Hayley-vel?- mosolyodtam el.
- Kedvelem őt. Aranyos lány.- magyarázkodott, kicsit elpirulva.
- Ő is kedvel téged.- árultam el.
- Tényleg?- kerekedtek ki a szemei.
- Persze. Tök jó lenne, ha találkoznátok valamikor. Mert van egy tökéletes fedősztorim a pasija ellen.- avattam be.
- Benne vagyok.- nyújtotta a kezét, én pedig megráztam. Felálltunk, Harry fizetett és elhagytuk a kávézót.
- Hazavigyelek?- érdeklődött. Ez kapóra jött, nem volt sok kedvem gyalogolni.
- Megtennéd?- kérdeztem angyalian mosolyogva. Bólogatott, majd beszálltunk a kocsijába és hazafuvarozott. A házunk előtt megállt.
- Hűha, szép nagy házatok van.- ámult.
- Hát, anyagilag egész jól állunk. Nevelőapámnak jól menő cége van.- meséltem.
- Értem. Ezt pedig tedd el!- kacsintott és a kezembe nyomott egy kis papírt. Kaptam két arcra puszit, búcsúzásképp és kiszálltam. Intettem neki, majd elindultam befelé. Megnéztem a papírt, a homlokomra csaptam és hitetlenül felnevettem. Louis telefonszáma. Bementem az ajtón, lerúgtam a cipőmet az előtérben és beljebb mentem. Bátyám a kanapén terpeszkedett. Rögtön kiszúrta a kezemben lévő papírt.
- Becsávóztál, húgi?- röhögött, mire oldalba böktem.
- Nem. De neked mi közöd lenne hozzá?- kérdeztem játékosan.
- Csak jó lenne tudni, hogy kinek a seggét rúgom szét, ha megbánt.- ölelt szorosan magához. Elnevettem magam és bementem a szobámba. Levágtam magam az ágyra és a kis papírt bámultam. Miért is ne? Elővettem a telefonomat és beírtam a számot, majd hívtam. Kicsengett, majd felvették. A hangjáról azonnal felismertem.
- Öhm, szia, Louis. Jade Clark vagyok.- kezdtem. Tudta, hogy ki vagyok. Szóval Harry elmesél mindent velem kapcsolatban, amit tud.

Az első találkozás

*Jade szemszöge*

A szobámban gitároztam, amikor valami kopogás zavart meg. Már megint mit akarhatnak?
- Gyere. - nyögtem be egyhangúan. Anyám lépett be az ajtón, a tipikus "akarok tőled valami" arckifejezésével.
- Kicsim, ugye tudod, hogy ma el kell vinned Amber-t a koncertre?- emlékeztetett. Ja, persze, a "hűdenagyonmenő" tinibálvány, a One Direction koncertjére. Nem vagyok előítéletes, csak nem ez a zene a stílusom. Talán két számukat ha hallottam, suliba menet, anyu kocsijában, amikor a rádiót kapcsolgattam. Nem rossz előadók, a hangjuk is teljesen oké, csak nem az én műfajom. Amber viszont odáig van értük, ami nem meglepő, hisz híres zenekarról beszélünk. A húgom velem és a bátyámmal, Danny-vel ellentétben nagyon felszínes, látszik, hogy csak a féltestvérünk. Ő a nevelőapánk, Greg Simons lánya. Greg jó ember, boldoggá teszi anyut és úgy nevel, mintha mi is a gyerekei lennénk. Tulajdonképpen 3 éves korom óta vele élünk, amióta apu elhagyott minket. Azóta egyszer jött el hozzánk, amikor 14 voltam, pontosan 4 éve. Akkor összeveszett Greg-el, aki állítása szerint ellopta a családját, majd a 10 éves Amber-t hordta le mindennek. Ezután Danny kirakta a házból. Azóta nem láttuk, de nem is hiányzik. Annyi apaság van benne, mint egy krumpliban.
- Persze, hogy tudom. Már alig várom.- tettettem lelkesedést.
- Ne légy ilyen! Te is szerettél ennyire egy popzenekart.- a kijelentésére elfintorodtam. Sohasem szerettem a popzenét.
- Nem, én nem. Egyéb kérés?- érdeklődtem.
- Légy kedves Amber-el és a barátnőjével. Legalább ma este. Hagy legyen egy tökéletes napjuk!- mosolygott.  Csak morogtam valamit és a gitáromra összpontosítottam, jelezve, hogy vége a beszélgetésnek. Hát igen, nem vagyok egy barátkozós típus. Ezt a tényt az is alátámasztja, hogy egyetlen barátnőm van, Hayley Jones. Körülbelül azóta vagyunk legjobb barátnők, hogy Greg-hez költöztünk. Hayley apja Greg-nek az üzlettársa. Anyu együtt jár aerobikra az anyukájával és mi pedig szinte az összes szabadidőnket együtt töltjük. Ezért is kértem meg, hogy jöjjön el velem ma a koncertre. Legalább nekem is lesz társaságom. Elmosolyodtam, amikor eszembe jutott az arckifejezése, mikor megmutattam neki a koncertjegyeket. Na meg amikor közöltem vele, hogy ő is jön. A telefonom erősödő hangerőn kezdte játszani az Asking Alexandria Reckless and Relentless című számát, amiből tudtam, hogy ő keres.
- Mit kell felvenni egy ilyen koncertre?- kérdezte köszönés nélkül, vagy inkább ahelyett.
- Fogalmam sincs, megkérdezem a húgomat.- mondtam, majd elemeltem a fülemtől a telefont.- AMBER!- ordítottam. Néhány perc múlva megjelent az ajtómban.
- Tessék?- dugta be a fejét.
- Mit vegyünk fel a koncertre?- húztam el kínosan a számat.
- Te és Hayley?- kérdezte, mire bólogatni kezdtem.- Farmer, tornacipő, valami normális felső és kész, ennyi.- mosolygott rám. Mi ketten ég és föld vagyunk, de nagyon szeretjük egymást. Bárki ellen kiállok, ha a testvéreimről van szó.
- Kösz, húgi.- mosolyodtam el, ő pedig egy "szóra sem érdemes" intés után elhagyta a szobámat. Leadtam az újonnan szerzett infót Hayleynek, majd letettük a telefont. Kíváncsi lennék azért, hogy James, Hayley barátja mit szól ehhez az egészhez. Eléggé birtokló típus. Nem is értem, hogy miért vannak együtt egyáltalán. Hayley tipikusan az a lány, akinek kell tér, mert csak szabadon érzi jól magát. James-t pedig egy fojtónyakörvhöz tudnám hasonlítani. Amint Hayley egy kicsivel tovább megy, szorít rajta egy nagyot. Ráadásul Hayley szülei utálják James-t, mert nagyképű és bunkó, ráadásul rossz híre van a lányokkal kapcsolatban.Állítólag kihasználja őket, meg eléggé erőszakos is. Hayley is hallott ezekről, talán ezért nem meri otthagyni. Pedig én felajánlottam neki, hogy pofán verem, ha szeretné. Eljött az ideje annak is, hogy készülődjek, szóval elmentem letusolni, fogat mostam, kivasaltam az amúgy is egyenes hajam, felvettem a kedvenc koptatott farmeremet, egy fekete-kék denevérszárnyas felsőt és a hosszú szárú fekete Converse csukámat. Feltettem a megszokott ceruza-spirál-tus sminkemet és kész is voltam. Amber is  elkészült, úgyhogy elköszöntünk anyutól, majd kocsiba ültünk és elindultunk. Először az egy utcával lentebb lakó Hayley-t vettük fel, majd Amber barátnőjét és mehettünk is a csarnokhoz. Kint leparkoltunk és beálltunk a még nem túl hosszú sorba. Egy kétajtós szekrény elvette a jegyünket és jó szórakozást kívánva beengedett minket. A két csaj már teljesen bezsongott, mi pedig nyugisan beszélgettünk Hailey-vel. Hamarosan kialudtak a fények és egy videó kezdődött el a projektoron. Amber mondta, hogy így kezdődnek a koncertek. Hát oké. Az utolsó képkocka után elkezdődött egy alapzene és Harry lépett elő, utána Zayn, Louis, Liam végül pedig Niall. Felismerem őket, húgom szobája One Direction poszterekkel van kitapétázva.
- Hallod, Harry tök helyes.- pirult el egy kicsit Hayley.
- Szerintem is, meg Louis is, meg Zayn, Liam és Niall is. Tényleg aranyos srácok.- mosolyogtam.
- Melyiket vinnéd?- bökött oldalba.
- Egyiket sem.- közöltem határozottan. A koncert hátralévő részében inkább a zenét figyeltem. Azt hiszem kölcsön kérem majd húgom albumjait. Egészen megtetszett a zenéjük. A koncert végén a lányok oda akartak menni fotózkodni, ami össze is jött nekik. A három lány odaállt hozzájuk, én pedig fényképeztem. Tök jól sikerült kép lett. Sejtem, hogy húgomnak ez lesz a profilképe. Megköszöntük a képet, majd elindultam kifelé, a két lány utánam, utánuk pedig Hayley.
- Amber, mostantól ha One Direction-t akarsz hallgatni, gyere át a szobámba.- mondtam mosolyogva. Erre a húgom a nyakamba ugrott a parkolóban és azt mondta, hogy büszke rá, hogy a nővére vagyok. Ez egy bizonyos szinten aranyos volt. Beszálltunk a kocsiba, hazavittük Amber barátnőjét, majd hazamentünk, ugyanis Hayley nálunk alszik ma. Amikor leparkoltunk, mondta Hayley, hogy valamit el kell mondania, négyszemközt. A szobámba felérve el is mondta.
- Ugye leghátul jöttem és láttam, hogy Louis odahajol Harry-hez és azt mondta, hogy gyönyörű vagy és azt hiszi, beléd zúgott.- sutyorgott.
- Ez badarság, Hayley. Biztos, hogy félrehallottad, vagy nem rám értette.- mentegetőztem.
- Igen? Hány fekete hajú, kék szemű lányt láttál fekete Converse csukában, két kiscsajjal ?- fonta össze maga előtt a karjait. Igaz. Nem sok olyan lány volt ott, mint mi, Hayley-vel.
- Jó, tegyük fel, hogy tetszem neki. De nem is ismer, sőt, valószínű, hogy soha többé nem találkozunk. London hatalmas város.- adtam az észérveket.- És amúgy sem akarok valami tinisztárral járni.- vágtam oda a végére.
- Nem tini. 21 éves.- javított ki.
- Jó, akkor csak sztárral nem akarok járni.- húztam a számat.
- Miért nem?- kérdezte.
- Mert a sztárok elfoglalt emberek. Nem lenne ideje rám sohasem. Ráadásul nincs kedvem halálos fenyegetéseket olvasgatni a Twitteren sem. Plusz arra sincs szükségem, hogy mondjuk ha járnánk és elmennénk együtt valahová, akkor megrohamozzák a rajongók.- példálóztam.
- A szerelem nagyobb hatalom mint a hírnév.- mondta bölcsen, bebandzsítva, mire elnevettem magam.
- Csak, hogy én nem vagyok szerelmes belé.- jelentettem be.
- Jó, mindegy te szívtipró. Menjünk aludni. Hosszú volt ez a nap.- ajánlotta. Levágtuk magunkat az ágyra és néhány perc múlva el is aludtunk mindketten.